Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1924
1924. augusztus
4 A gyiilés. 1. (H.) A közgyűlés tagjai augusztus 7-én 729 órakor a templomban gyülekezvén össze, meghallgatták Wenk Károly esperes szentbeszédét, majd résztvettek az egyházkerületi gyámintézet rendkívüli közgyűlésén, melynek végeztével a püspök imája után a kerületi felügyelő a következő beszéddel nyitotta meg a közgyűlést: Méltóságos és főtisztelendő kerületi Közgyűlés! „Ugy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket és dicsőitsék a ti mennyei atyátokat". (MátéV. 16.) Ezzel az intéssel bocsátotta el az Istenhez vezető útra az evangélium népét a mi Megváltónk. Fénylik-e igy a mi világosságunk? Ezt megvizsgálni és erről számot adni jöttünk össze ma mi ezen a helyen, ahol Salgótarján nemes evangéliumi gyülekezete szives meghívására annak Sión falai közé gyűltek össze a mi dunáninneni egyházkerületünk kiválasztottjai. Ide, ahol az egyházközség nemcsak az evangélium Siona, de az egész város egy végvár. Végvára az ezeresztendős magyar hazának, végvára annak a magyarságnak, melynek szüksége van arra, hogy visszanézegessen a csillagaira, amelyek a mult idők messziségéből fénylenek és amelynek jelenlegi gunyhatárán túlra mi is vetünk egy dacos, magabizó pillantást azáltal is, hogy ezen a helyen is megismételjük az ezeréves magyar igazság napjának fényétől talán elvakított szemünkkel, de erős szívvel, kemény lélekkel és tettre kész karokkal 1921. évben hozott egyházkerületi közgyűlésünk határozatát hogy: „Egyházkerületünk szétdarabolása, iskoláinknak idegen államba való beolvasztása ellen, mivelhogy ez nem a jog, hanem erőszak alapján történt, olyan nép részéről, melynek az ősi magyar földhöz semmi jussa nincsen, — a leghatározottabban tiltakozunk, azt jogosnak el nem ismerjük s magyar hazánk területi épségéért, iskoláink visszaszerzéséért minden erőnkkel küzdeni fogunk! 1 1 S hiszem, hogy a végvárak lelkének Istene, ott tul a felhők világán, meghallgatja tiltakozó szavunkat s erős elhatározásunk sikeres végrehajtásában megsegít. Igen tisztelt Közgyűlés! Ide utaztamban régi emlékek, megfigyelések és tapasztalatok élénkültek meg lelkemben. Régen, ötven év előtt, évente többször is jártam e vasútvonalon Garamberzencéig, hogy mint diák az áldott selmeci ev. lýceum tudást terjesztő és kemény embereket nevelő falai közé s bölcs professzorjainak oltalma s vezetése alá juthassak.
