Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1924

1924. augusztus

18 5. egymáshoz, talán csak néhány korona a különbözet közöttük, mégis az egyiknek, a szerencsésebbnek, kétszer akkora lesz a nyugdíjigénye, mint a másiknak. Hogy a nyugdíjjáruléka is kétszer akkora, ez a körülmény nem szünteti meg az igazságtalanságot, mert hiszen nyugdíjintézetünk nincsen csupán a tagok járulékára bazirozva. Ha helyesen akarjuk megoldani a nyugdíjügyi kérdést, nincsen más mód, mint visszatérni nyugdijintézeti alapszabályainkhoz s ezen az alapon valorizálni a lehetőség határai között a nyugdíjigényt és a nyugdíjjárulékot is. Kísérletet tettem a békebeli nyugdíjigény 4%-ig való valorizálására buzaalapon, számításba véve a közalap 15-milliós s az államsegély 75-milliós hozzájárulását, nem különben azt, hogy az egyházközségek a saját lelkészük tagdijának a kétszeres összegét fizetnék s a következő eredményre jutottam. A minimális 3000 K békebeli nyugdíjigény megfelel 150 q búzának, á 20 koronájával. Ennek 4%»-a 6 q buza, á: 300,000 koronájával, ez 1.800,000 K. A maximális 5400 K nyugdíjigény megfelel 270 q búzának. Ennek 4°/o-a 10-80 q, á: 300,000 koronájával, 3.240,000 K. A püspök 10,000-koronás békebeli nyugdija megfelel 500 q búzának. Ennek 4%-a 20 q buza, á: 300,000 koronájával, ez 6.000,000 korona. Minél nagyobb a közalap és az államsegély hozzájárulása, annál magasabb %-ig lehet valorizálni. Minél drágább a buza, annál .nagyobb a nyugdíj összege, de annál értéktelenebb is a pénz. Minél olcsóbb a buza, annál kisebb a nyugdij, de annál értékesebb a pénz. Ilyen módon gondolnám én a nyugdijintézeti kérdést megoldani. Erre vonatkozólag javaslatot majd a pénzügyi bizottság fog tenni. Szó van különben arról is, hogy az állam akkora segélyt nyújtana a nyugdíjintézetnek, hogy a püspök az V-ik fizetési, az esperes a Vl-ik, a lelkész pedig a Vll-ik, vagy VIII-ik fizetési osztálynak megfelelő nyugdijat kapna. 17. A theol. fakultás létesítésének utolsó akkordja, ünnepélyes megnyitása már az elmúlt közigazgatási esztendőbe esett s november hó 11-én ment végbe. Nagy sajnálatomra ezen a ritka ünnepélyen jelen nem lehettem, minthogy ezen a napon a saját egyházkerületemben voltam elfoglalva egy olyan ünnepélyes alkalomnál, amelyről hiányoznom nem lehetett. Képviseletemben Wenk Károly mosoni esperes ur jelent meg. 18. Az 1923/24. tanév II. felében beiratkozott a theol. fakultásra 72 theológus, ezek közül 2 nő, 4 pedig dunáninneni theológus. Annak a nehéz helyzetnek megkönnyítésére, amelybe a theológusok a tandíjnak 180,000 K-ra, az el nem engedhető beiratási dijnak pedig 30,000 koronára való emelésével jutottak, gyűjtésre hivtam fel a kerület egyházközségeit, mely gyűjtés 383,767 koronát eredményezett. Résztvett a gyűjtésben 11 egyház és 2 lelkész, 23 egyház nem gyűjtött. Legtöbbet küldött be, 122,000 koronát, Salgótarján. Dr. Raffay Sándor bányakerületi püspök ur ajánlatára ugyancsak ezen tandíj s beiratási dijak elengedésére, vagy csökkentésére fordítottuk a Dániából a theológiai oktatás