Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1924

1924. augusztus

11 folyósított még olyan összeget, amelyből kerületünknek 4.792,422 korona jutott. Ugyancsak még pótlólag az 1923/24. évre 1924. május 28-án érkezett az egyetemes pénztárba az 1848 : XX. t.-c. alapján 145.405,000 K, a kerületeknek pedig 29.000,000 K. Ezek az összegek azonban még felosztás alá nem kerültek. 2. Nagy fontosságú, de egyben a lelkészek körében méltán nagy elégedetlenséget keltő intézkedése volt a vallás- és közoktatásügyi miniszter urnák az, mely szerint a vidéki lelkészeknek 40 q buza, a városi lelkészeknek pedig 60 q buza értékéig egészíti ki államsegéllyel fizetésüket. Ezzel az intézkedéssel, eltekintve attól a valóban elenyészően csekélyszámu vidéki lelkésztől, akik készpénzben kapják fizetésüket, a többiek, akik haszonélvezetül kapnak némi ingatlant s van terményjárandóságuk, egytől-egyig elesnek minden eddig élvezett államsegélytől, mert ily módon javadalmuk eléri a 40 q buza értékét. Csak az kérdés, elegendő-e egy családos lelkésznek az állásához mért megélhetéséhez s esetleg gyermekeinek házon kivüli neveltetéséhez a 40 q buza ellenértéke? Határozottan állítom, hogy nem. Jobban jártak a városi lelkészek, akik többnyire készpénzben kapták eddigi fizetésüket s akiknek vállaira a gyermekek házon kivüli neveltetése sem nehezül, vagy legalább nem annyi ideig. A miniszter ur Őnagyméltósága különben ugy jutott el a 40 q búzához, hogy visszatért a békebeli minimális lelkészi fizetéshez, az 1600 K-hoz, amely a békében megfelelt 80 q buza értékének s amikor a mostani minimális lelkészi fizetést 40 q buza ellenértékében állapította meg, tulajdonképen a békebeli minimális alapfizetést 50%-ig valorizálta. Felterjesztésemben kifejtettem, hogy helyeslem a kiinduló pontot, amennyiben a törvényen alapuló békebeli minimális lelkészi fizetéshez tért vissza, de kifogásoltam, hogy az ötévenként 1400 koronáig emelkedő korpótlékot mindjárt ezen első lépésnél is nem valorizálta legalább 50%-ig, mert ez esetben mégis jelentékenyen többen részesültek volna államsegélyben s lettek volna olyan vidéki lelkészek is, akiknek fizetése 70 q, sőt 75 q buza ellenértékéig nyert volna kiegészítést. 3. Ugyancsak nagy jelentőségű a nem állami elemi iskolai tanítók, tanitónők stb. illetményei tárgyában kiadott rendelet. Az illetményeknek ez a rendezése magában foglalja az aranykoronaértékre való áttérést, a kedvezményes ellátásnak a fizetésbe, illetve a családi pótlékba való beolvasztását s az illetmények felemelését. Koronája pedig ennek a rendeletnek, hogy általa a nem állami tanerők is államsegéllyel olyan fizetés birtokába jutnak, mint az állami tanerők. Kántor-tanitóinknak azonban még mindig megvan az a sérelme, hogy miután tisztán kántori teendőik után kapott dijaik is beszámíttatnak a tanítói fizetésbe, ha el is érik azt a legmagasabb fizetést, mit az állami tanítók, azonban több munka árán. Az iskolafenntartóknak pedig sérelme, hogy az 1908. óta megváltott természetbeni szolgáltatásokat önhatalmúlag újra visszaállítja s a javadalomhoz való helyi hozzájárulást, ami eleinte a kezdő fizetés