Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1923

1923. szeptember

5 És egyben bizunk, hogy ez a mi tiltakozásunk nem sokáig marad 1. kiáltó szó a pusztában. Bizunk ebben még akkor is, amikor hangok szűrődnek felénk, hogy az ilyen szót, még itt a határokon innen is, belénk akarja fojtani ellenségeink bennünket körülvevő kis és nagy gyűrűje, sőt arra szervezkedik, hogy megcsonkított hazánk és nemzetünk egyetlen jajszava se juthasson el a felnövekvő nemzedék füléhez. Mélyen tisztelt Közgyűlés ! Ismeretes, hogy a „Népszövetségi Társaságok Unió"-ja junius havában Bécsben tartott kongresszusán tárgyaltatott egy javaslat, mely azt célozza, hogy a béke szempontjából az egyes államok tankönyvei és egyéb szellemi termékei egy kiküldendő bizottság által átvizsgálandók. Mit jelent és mit céloz ez az intézkedés? Nem egyebet, mint azt, hogy iskoláinkban csak olyan tankönyvek legyenek használhatók, melyeknek tartalma — elhallgatva vagy meghamisítva ezeréves dicső multunkat — ellenségeinknek kedves s nem egyebet, mint azt, hogy utódaink ne ismerhessék meg őseink haditetteit és dicsőségét és a hazaszeretetből fakadó azon erőt, mely ezer éven át fenntartotta oly sokszor súlyosan sújtott magyar hazánkat. Ne adja Isten, hogy valóra váljon, — de ha mégis megtörténnék, hogy az antant parancsára iskoláink tankönyveiből is kitörölnék mindazt, ami Nagymagyarországra emlékeztet, akkor — mélyen tisztelt Közgyűlés — a nyomtatott betűk helyett a szivekbe irott gondolatok beszéljenek, hirdessék szószéken és katedrán, nagyok és kicsinyek előtt egyaránt, hogy nem, nem lehet kiirtani belőlünk az ezeréves vágyat. Akkor legyünk mindannyian olyanok, mint az én boldog emlékű Breznyik János tanárom, aki, serdülő koromban a selmeci lýceum áldott falai között, annyiszor elmondotta, amit könyvbe irni akkor sem volt szabad, mint kötött kardot s ment el maga is a honvédekkel a szent Szabadság védelmére. Ne feledjük el ezeket a példákat, de emlékünkbe idézve az ilyeneket, készüljünk el mindenre s tanuljunk magyar apostolokká válni templomban és iskolában egyaránt. így felkészülve, remélhetjük árva nemzetünk erkölcsi megujulását és ezzel feltámadását. Nagyon kérem a nagytiszteletü lelkészi kart és érdemes tanítóinkat, hogy megragadva minden alkalmat, a gondozásukra bízottak előtt, utalva Csonka Magyarország összeszabdalt térképére, hirdessék, hogy ezer éven át mik voltunk és, sajnos, mik vagyunk most! De hogy mindez majdan sikerre vezessen, ahhoz „egy a szükséges dolog" (Lk. 10. 42.), amiről Megváltónk is beszélt: a magasabb igazi értékek keresése, a hitben, a reményben, a szeretetben való összeolvadás, az egységben való összefogás keresése. Mélyen tisztelt Közgyűlés ! Nem a politikai életünkről beszélek itt, hanem csak a mi evangélikus egyházunk állapotairól, amelynek helyzete a katholicizmus és az