Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1923

1923. szeptember

11 tudja mennyi időre, az egyházkerületek földbirtoka is, amelyre pedig 4. oly égető szükségük van. 9. Ahol nagy a szükség, ott közel a segítség is. Hála Istennek és a jó amerikai hittestvéreknek, az amerikai segély az elmúlt közigazgatási esztendőben sem maradt el. Mult év október végén megjelent Budapesten dr. Larsen Lőrinc, az amerikai nemzeti Lutheránus Tanács titkára s általa előre meghatározott célokra átadott egyházunknak 7 és 7a millió koronát. Ez összegből kapott a dunántuli egyházkerület 2,390.000 koronát, a dunáninneni 910.000 koronát, a bányai egyházkerület 2,330.000 koronát, a tiszai kerület 870.000 koronát s végül a szarvasi árvaház 1,000.000 koronát. A reánk eső segélyt elosztottuk, az elszámolás egyházkerületi számadásainkban feltalálható. Lehetetlen itt hallgatással mellőznöm dr. Larsennek, a nagy emberbarátnak szomorú esetét. Alig hogy haza érkezett jótékonysági útjáról, kevéssel rá a hatalmas termetű, alig 40 éves férfiú hirtelen meghalt. Korai halála nekünk is veszteség, de különösen nagy veszteség amerikai hitrokonainknak. Áldott legyen emlékezete közöttünk! 10. A jövőre vonatkozó súlyos aggodalmak nehezednek lelkünkre, ha a tízszeresre is felemelt államsegélyekre gondolunk, hogyan rendezzük be e mellett egyházi háztartásainkat, hogyan tartsuk fel minden vonalon az egyházi közigazgatást a mai rendkívüli drágaság s pénzünk állandó, nagymérvű elértéktelenedése mellett? Most tűnik csak ki, hogy milyen ingatag alap a pénz s mennyivel több biztonságot nyújt az ingatlan. Mig mi nyomorgunk s aggodalmaskodunk, addig r. kath. testvéreink gondtalanul prosperálnak a rengeteg inagatlan birtokában. Az 1848: XX. t.-c. értelmében való egyenlőség és viszonosság sohasem volt még meg közöttünk, de bizonyos, hogy e tekintetben még sohasem álltunk olyan rosszul, mint éppen most. Növeli aggodalmunkat még az is, hogy a legutóbbi tanítói fizetések rendezésénél nyilvánvaló volt az államnak az a tendenciája, hogy ezekből a fizetésekből minél több terhet hárítson át az iskolafenntartókra, ez esetben az egyházakra. De honnan fedezze az egyház ezeket a nagyobb terheket, amikor népünk, főleg annak szegényebb része már is görnyedezik egyrészt a sok teher (adó) alatt, másrészt a drágaság okozta nehéz megélhetési viszonyok miatt. Bármily nehéz körülmények között van maga az állam is, a szükség kényszerítő hatása alatt nem tehetünk mást, minthogy követeljük az 1848: XX. t.-c. végrehajtását, még pedig az egyenlőség és viszonosság szem előtt tartásával követeljük kielégítésünket nem pénzben, hanem földbirtokban. 11. S itt mindenekelőtt fájó szívvel jelentem, hogy Biszkup Béla, egyházkerületünk egykori főjegyzője s több éven át tanügyi előadója 1922 szeptember 20-án meghalt Karlsbadban, ahol gyógyulást keresett. Nagy buzgóságot fejtett ki pályáján, elébb a nógrádi egyházmegye főjegyzője, majd egyházkerületi főjegyző lett, később azonban elbetegesedvén, lemondott az egyházkerületnél viselt minden hivataláról s vissza-