Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1923. Rendkívüli közgyűlés

1923. január

4 1. IV. A tanítók képviseletében Hauptmann Mihály. V. Vendégek ; Petri Pál államtitkár, dr. Tóth István min. tanácsos, Németh István püspök, Ravasz László püspök, Révész Kálmán püspök, Balogh Jenő főgondnok, Szilassy Aladár, Benedek Sándor, dr. Zsigmondy Jenő egyházkerületi felügyelő, Sztehló Kornél egyetemes ügyész, Geduly Henrik püspök, Kapi Béla püspök, dr. Raffay Sándor püspök, báró Radvánszky Albert, dr. Mágócsy-Dietz Sándor, Kruttschnitt Antal, Liptay Lajos, Takács József, Nagy Ferenc, Kovács István, Haypál Benő, Broschkó G. A., dr. Kovács Sándor, Draskóczy Lajos, dr. Deák János, dr. Szelényi Ödön, Hamvas József, dr. Polner Ödön, dr. Rásó Lajos, Bakay Péter, Németh Gyula, báró Kaas Albert, Mikolik Kálmán, Kövesi Béla, Nagy Lajos, Sztik Gusztáv, Sztolár Miklós, Droppa Samu, Sommer Gyula, Kriváchy Ödön, Kiss Kálmán, Gregersen Nils, dr. Szlávik Mátyás, dr. Schneller István, dr. Schulek Kálmán, dr. Pruzsinszky Pál, dr. Vértesy Gyula, dr. Göllner Aladár stb. 1. A közgyűlés tagjai a deáktéri iskolaépület dísztermében gyűlvén össze, lándori dr. Kéler Zoltán egyházkerületi felügyelő vezetése mellett levonultak a deáktéri templomba, ahol a gyülekezet két énekverset énekelt el, amelynek elhangzása után Balogh István egyházkerületi főjegyző és alesperes az oltár előtt a következő imát mondotta el: Mennyei Felség, égi jó Atyánk! Alázattal borulunk le előtted, aki nagy vagy és hatalmas s buzgón háláljuk felettünk hiven őrködő szeretetedet. Hatalmad bizonyságai az ég, a föld s minden ami van égen és a földön. Dicsőségedet hirdeti az aranyszínű nap s a szelid fényű csillagtábor. Bölcsességedről beszél a tél nyugalma, a tavasz titkon működő ereje, a nyár forró heve s az ősz lassú hervadása. Jóságod még világosabb jeleit tárja elénk a kegyelem országa, melynek mi vagyunk polgárai, akiket képedre alkottál, s a halhatatlan lélekben dicsőséged osztályosaivá avattál. E drága örökséghez vezérül küldötted el szent fiadat, aki által hozzád juthatunk, aki evangéliumában lábaink elé szövétneket, ösvényünkre világosságot adtál. Ihlesd meg a lelkünket szent lelked erejével, hogy a magasztos célt soha szemünk elől ne tévesszük s a hideg közöny, az alacsony önzés gonosz szelleme az ezután való vágyat lelkünkben ki ne oltsa, hanem tántorodás nélkül tudjunk járni a Krisztus nyomdokán s imádjunk téged lélekben és igazságban. Jóságos Isten, aki szüntelen jársz az ég kerületein s atyai hű gonddal kiséred az emberek lépéseit, láss meg minket is e szent falak közt összesereglett népedet. Fogadd kedvesen a hozzád bocsátott epedő imádságot, amelyben tőlünk elszakított testvéreinkért imádkozunk. Terjeszd ki felettünk oltalmazó szárnyaidat. Add, hogy templomaik, iskoláik maradjanak őrszemek s a hozzánk visszavágyódók szivében tartsák lángolásban, a tőlünk elhidegültekben pedig keltsék uj életre a hűség lelkesült vallomását: a nagy világon e kivül nincsen számodra hely.