Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1923. Rendkívüli közgyűlés

1923. január

27 Báró Kaas Albert a Luther-Szövetség képviseletében üdvözli a püspököt, ki válaszában azon reményének adott kifejezést, hogy a szövetség pótolni fogja egyházunk egyik gyengéjét, a szervezettség hiányát. Draskóczy Lajos az egyetemes egyház theológiája nevében: Főtisztelendő és Méltóságos Püspök Ur! Amidőn e lélekemelő magasztos ünnepen az egyetemes egyház pozsonyi theológiai akadémiájának tanári kara és egész hallgatósága nevében hódoló tisztelettel és ragaszkodó szeretettel üdvözölni szerencsém lehet, sietek kijelenteni, hogy e boltivek alatt Méltóságodban nem az embert magasztalom, hanem egyedül Isten kegyelmét dicsőítem azért, hogy megvilágosító szent lelkének sugallatából a dunáninneni egyházkerület közönségének bizalma egyházvezéri székébe Méltóságodat ültette: aki itt az Ur oltára előtt oly megható vallomást tett arról, hogy püspökséget soha nem kivánt, — de mi vagyunk tanúbizonyságai annak, hogy a velejáró jó dolgot, az egyházépitő munkát soha nem kerülte. Akadémiánk népe Isten nevét magasztalja, hogy Méltóságodat a püspöki tiszt betöltésére hivta el, aki a tanításban, intésben, józanságban, szelídségben, testvérszeretetben, a béke és egyetértés megteremtésében s ha kellett, pedig nagyon kellett, a kereszthordozásban, az önfeláldozásban, az apostoli buzgóságban, a vallásos reményben és hivő népének gyámolitásában közöttünk mindig előljárt; aki a rettenetes összeomlás zűrzavarában is biztos kézzel tudta igazgatni árván maradt házának népét mind e napig, — aki az apostol szavaival szólva „nem uj ember köztünk" s épen azért bizva remélhetjük, hogy mint jóbarát, mint bölcs vezér, az igaz biró szigorával, de egyúttal az atyai sziv szeretetével méltányolni tudó igazságérzetével fog k hajolni akadémiánk tanitóihoz, tanulóihoz egyaránt, éppen ugy gondját viselve száműzött intézetünknek, mint amilyen életáldozattal járt előttünk nagynevű előde, aki nekünk itt a fővárosban is hajlékot adott, aki akadémiánk sikeres működését a legválságosabb időkben is biztositni tudta és akinek kezéből most, egyetemes egyházunk határozata értelmében, a jelen tanévben theológiánk szellemi vezetését Méltóságod elnöktársával együtt átveszi. Amidőn e magasztos tisztében hódolattal köszöntöm, egyúttal biztosítom Méltóságodat, hogy az ut, mely akadémiánk küszöbén átvezet: a szabadság és törvénytisztelet, a józan tudomány és igaz vallásosság, a minden poklokon diadalmaskodó honszerelem és a keresztyén felekezeti kölcsönös megbecsülés oltárához vezeti a hozzánk belépőket. Fohásszá magasztosuló üdvözletembe^ kérem, legyen Méltóságod az oltár fölkent papja, aki vigyáz reá, hogy ki ne aludjék az oltár égő tüze és akkor a történelmi kényszerűség hatalma, vagy amint a szólam talán kedvesebb: a történelmi fejlődés ereje idézhet elő akadémiánk életében bármilyen változásokat, annak az ősi szent tűznek ihlető ereje arra fogja lelkesiteni Méltóságodat és vele együtt a jók jobbjait, reménylem a hivek ezreit, hogy ha talán a közeljövőben változást szenvedne is akadémiánk jelen szervezete, akkor is minden akadályt legyőző akarattal, mindent feláldozó hithűséggel és minden erőt föltámasztó fohászkodással, a magyar evangélikus lelkészképzés érdekében uj hajlékot emeljenek az elhagyott ősi oltár fölé, amelynek minden pillére egyházunk talajából nő ki, minden világossága, éltető melege, tradicionális nevelő ereje, minden külső befolyástól menten, tisztán és egyedül evangéliumi egyházunk ősi szelleméből fakad. E szent reményben kérem Istent, az ő csodálatos gondviselő kegyelméből legyen Méltóságod e mai szövetségkötése ennek az apáktól öröktött diadalmas erőnek bőséges forrása, imádott hazánk és Sionunk üdvére a főpásztor nyájának boldogitására. ad multos annos! A püspök válasza: Nagytiszteletü Akadémiai Igazgató Ur, mélyen tisztelt Tanári Kar! Fogadja a Theol. Akadémia Tanári Kara szives üdvözlésükért köszönetemet! Az egyház Önökre legdrágább kincsét bizta, azt a fiatal-