Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1923. Rendkívüli közgyűlés
1923. január
12 üdvözli kerületed és látja anyaszentegyházad egyeteme. Ez a mi bizonyságtételünk. Ámde ez magában véve még nem eleg. Odaállasz Te is és teszesz hitvallást. Azt, hogy órási munkamező tárul fel előtted, amelynek szépségénél, magasztosságánál csak nagysága és felelősségteljes volta szembetűnőbb. Itt minden elmulasztott kötelesség, minden elhanyagolt óra kétszeres mértékben terem káros gyümölcsöket. A sok ezer sziv, amely főpásztori gondosságodra és munkásságodra bízatott, a gyülekezetek, egyházak, iskolák népének és vezéreinek szive önmagában véve mind-mind egy-egy külön világ, külön eszmékkel, vágyakkal, célokkal. Ezeknek a Krisztus Jézus számára, az Isten országa számára való megnyerése és ott, e szent közösségben, szent harmóniában együtttartása súlyos gondként, bár dicső feladatként nehezedik főpásztori szivedre. De ime — vallod tovább — megkönnyebbül a nagy teher és leesik a súlyos gond a te vállaidról, amint életed és főpásztori működésed törvényéül választod az apostoli programmot: „Nem végeztem magamban egyebet valamit tudni ti köztetek, hanem a Krisztust, azt, aki megfeszíttet ett." Óh és valóban, a legszebb főpásztori disz, amelyben hiveid előtt megjelenhetsz, a leghatásosabb fegyver, amellyel a kor és ellentétes érdekeltségek ellentétes eszmeáramlataival és törekvéseivel szemben diadalmasan megállhatsz, a legbiztosabb irányjelző, amely soha az Úr akaratával és az anyaszentegyház jól felfogott érdekeivel ellentétes utakra lépni nem enged, tehát az Úr országában való működés áldásos voltának legbiztosabb záloga annak a Megfeszíttettnek a követése, aki maga az út, igazság és élet, egyetlen közbenjárónk, váltságunk és üdvösségünk nekünk. Őt, — és egyedül őt tudni, ismerni legfőbb törvényadónk és útmutatónk gyanánt, benne lelkünk minden erejével, szivünk minden szándékával meggyökeresedni, őt vallani, hirdetni, vele szenvedni és megítéltetni, benne örvendeni és felmagasztosulni nemcsak önmagunkra nézve jelenti a teljes, gazdag, boldog krisztusi közösségtől áthatott életet, krisztusi derűt és boldogító tiszta öntudatot, de kifelé is egyedül ez szerez maradandó becsülést, tekintélyt és erőt a mi nevünknek és személyiségünknek, hóditó varázst a mi beszédünknek, dicsőséget és magasztalást az Urnák, áldást és sikereket az ő szent országa szent eszményeinek. És ha valamikor, ugy különösen fontos nekünk, az anyaszentegyház földi látható vezéreinek e Krisztushoz való igazodásnak, e Krisztusról való állandó hitvallásunk és bizonyságtételünk éppen most, napjainkban, az egymással megütköző társadalmi felfogások, az ellenséges világnézetek e válságosán küzdelmes, a lelki gyötrődések, a kinos válságok és viaskodások és az általános erkölcsi sülyedés ez ijesztően és idegtépőén súlyos korszakában, amikor szinte az egész emberiség, mint valami megmérgezett szervezet kinos görcsökben, mert csupa baljóslatú tépelődések és' gyötrő sejtelmek között vergődik s amikor ugy tetszik, bekövetkezett a próféta jövendölte időpont (Náhum I. 3. stb.):
