Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1922

1922. augusztus

12 i. 4. Ellenben a lelkészek rendkívüli segélyezése, a kedvezményes ellátás, nemkülönben a vasúti féljegy kedvezményének megadása tekintetében a kormány már kevésbé mutatkozott készségesnek, amennyiben az ezek tárgyában a kormányhoz intézett egyetemes gyűlési felterjesztések, sőt a püspöki kar személyes közbenjárása sem vezetett eredményre. Legújabban csak azok a lelkészek és tanítók részesülnek államsegélyben, akiknek az egyházi forrásból eredő összjövedelmük a 30,000 koronát meg nem haladja. E miatt egyházkerületünkben mindössze 6 rendes és 2 segédlelkész élvez államsegélyt. Tárgyalások vannak azonban legújabban folyamatban a kultusz- és pénzügyminisztériumok között, hogy a segélyezés határa 30,000 korona helyett 60,000 koronában állapíttassák meg. 5. Örömmel jelentem, hogy az elmúlt közigazgatási évben is részesültünk az u. n. amerikai segélyben. Egyházkerületünkre 1.342,000 K esett. A segély elosztásáról az elszámolás az 1921. évi egyházkerületi számadásban található fel, okmányokkal igazoltan. 6. Itt a nem szorosan kerületi, de az egyházkerületet is érdeklő ügyekrőli jelentésem folyamán vetem fel a zsinattartás kérdését, amelyet már az 1920. évi egyetemes közgyűlés is aktuálisnak tekintett, amikor a zsinatelőkészitő bizottságot kiküldötte. Annyi bizonyos, hogy zsinati elintézést igénylő ügy van elég, csak az a kérdés, hogy a mai rendkívüli viszonyok között, a mérhetetlen drágaság mellett egyáltalán lehetséges-e a zsinatot megtartani. Szerintem lehetséges, de nem a drága fővárosban, hanem valamelyik evangéliumi érzülettől, lutheránus öntudattól mélyen áthatott gazdag alföldi városban, ahol az egyház is, mint ilyen, a hivek is, büszkeségüket képezve az a körülmény, hogy a magyarhoni evang. egyház az ő egyházközségükben tartja meg zsinatát, minden módon azon igyekeznének, hogy ugy a zsinati ülések céljaira az alkalmatos helyiségek rendelkezésre álljanak, valamint a zsinati képviselők megfelelő s mégis megfizethető módon való elhelyezése és étkezése is az ülések tartamára biztositható legyen. Én ezt a gondolatot nem tartom kivihetetlennek s mert abban a múlhatatlanul bekövetkező üdvös kölcsönhatásban, amely egy ilyen népes hivőgyülekezet és a zsinat tagjai között természetszerűleg kifejeződnék, eléggé fel sem becsülhető értékeket látok: ajánlom a felvetett eszmét a méltóságos egyházkerületi közgyűlés szives figyelmébe azzal, hogy egyben az itt felhozottak szem előtt tartásával intézzen tiszteletteljes felterjesztést az egyetemes gyűléshez, hogy a zsinatelőkészitő bizottságot munkára serkenteni méltóztassék. S ezzel áttérek a saját dolgainkra, elsősorban is a személyi ügyekre. 7. Jelentem a mélyen tisztelt egyházkerületi közgyűlésnek, hogy IV. Károly, aki egykoron Szent István koronáját viselte fején, f. é. április hó 1-én meghalt. Indítványozom, hogy az egyházkerület a szomorú véget ért egykori magyar király gyászos elhunyta alkalmával őszinte részvétének jegyzőkönyvében is adjon kifejezést.