Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1921

1921. szeptember

5 határozatunk fenntartásával és megismétlésével kimondassék: 1. miszerint azt mindaddig megismételjük, míg a régi állapotokat kiküzdöttük! De lehetséges az is, hogy míg igazságunk elkövetkezik, még további igazságtalanságokat is kell eltűrnünk. Legalább is ezt sejtetik a legutóbb lezajlott események. Hisz most már Nyugatmagyarország azon területének elcsatolása van napirenden, amelynek lakossága és köztük nagyszámú hittestvéreink, magyar hűségből ragaszkodik a régi hazához és evangélikus hitéhez, s minderről tiszteletreméltó s régi hazájok szeretetétől áthatott védekező fellépéssel tesznek tanúságot. Kell, hogy közgyűlésünkön lelkünk mélyéből fakadó felháborodással tiltakozzunk ezen újabb elszakítás ellen és az együttérzés erejével biztosítsuk az elszakítottság minden $nesszeségén keresztül is nyugatmagyarországi véreinket és hittestvéreinket, hogy velük érzünk s habár elhelyezkedésük rövid vagy hosszabb időre változást is fog szenvedni, visszavárjuk őket és szeretettel fogjuk keblünkre zárni mindazokat, akik a felsőbb parancsra kikényszerített elszakadás óráiban tettel bizonyították hűségüket és ragaszkodásukat a magyar haza és a magyarhoni evangélikus egyház iránt. Hisz ha ez az elszakítás valóra váina, megcsonkított egyházkerületünket, az eddig már is elszenvedetteken felül, újabb veszteség érné. Elvesztenők ugyanis a zurányi, a gálosi, a miklóshalmi és a németjárfalvi egyházakat, úgy hogy a mosoni esperességben csak négy egyház maradna a legutóbb anyásított magyaróvári egyház beszámításával. De mintha egy mogcsonkított haza minden egyes tényezője — habár csak átmenetileg és ideiglenesen is — a megélhetés és boldogulás biztosítására a változott viszonyok szerint igyekszik berendezkedni, kerületünknek is számolni kell az adott helyzettel s nekünk is meg kell tenni mindazon intézkedéseket, amelyek megélhetésünket, boldogulásunkatés egyházi életünk zavartalan folyását biztosítják s amelyek felett a tárgysorozat rendjén módja és alkalma lesz a mélyen tisztelt közgyűlésnek határozni. Minden egyes határozatunk bizonyítsa azt, hogy átérezve és értékelve úgy az elcsatolt részeken levő hittestvéreink, valamint a derék határlakók lelkes ragaszkodását a magyar hazához és egyházunkhoz, akkép kívánunk rendelkezni, hogy visszatértükkor azt a szabadságot és hitüknek azon zavartalan biztosítékait és védelmét újból megtalálják, amelyben a régi csonkíttatlan Magyarországban mindég részük volt! Ezirányú törekvésünk nem lesz hiú ábránd, mert azt igazságunk állandó hangoztatásával okvetlenül el kell hogy érjük. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy már a francia sajtóban is — mely eddig legádázabban agitált ellenünk — dereng a jobb belátás, amikor több kiváló publicistája (köztük M. Muret) saját tapasztalata alapján bevallotta, hogv Nyugatmagyarország elvétele az úgynevezett „békemű" legnagyobb őrültsége volt! / f>