Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1921

1921. szeptember

11 Mélyen tisztelt közgyűlés! 1 Szerfelett óhajtandó, hogy gyűléseink vidéken való megtartása a jövőben is kerületünk más-más gyülekezete szives meghívása révén lehetővé tétessék, mert él bennünk az a meggyőződés, hogy a kerület összességének megjelenése és a kifejtett munka nemcsak felemelő és erősítő lesz a vendéglátó gyülekezet egyházi életére, hanem annak környékére is. Ezzel a kérdéssel is az igen tisztelt közgyűlés lesz hivatva bővebben foglalkozni. Midőn végezetül a nemes tordasi egyháznak a megtisztelő meghívásért, lelkészének és vezetőinek szíves fáradozásukért a leghálásabb köszönetünket nyilvánítanám, azon óhajomnak adok kifejezést, hogy amily áldás szokta kísérni az itteni hívők szorgalmas és békés földi munkásságát, ép oly békesség vezesse és áldás kísérje a mi közgyűlésünk munkáját is. Az egybegyűlteket egyenként és összesen melegen üdvözölve és munkálkodásunkra Isten áldását kérve, a közgyűlést ezennel megnyitódnak nyilvánítom. A közgyűlés az elnöki megnyitó beszédet élénk helyesléssel fogadja, azt a püspökhelyettes indítványa értelmében teljes terjedelmében a jegyzőkönyvbe felvéteti. 2. (K.) A közgyűlés megnyitása után a jegyzői kar bemutatja a kerületi közgyűlés jogosult tagjainak összeállított jegyzékét és jelenti, hogy a választott tagok igazolóokmányai rendben vannak, minek folytán a világi elnök a közgyűlést szabályszerűen megalakultnak jelenti ki. 3. (K.) A jelen gyűlés jegyzőkönyvének hitelesítésére a közgyűlés az elnökség és a jegyzői karon kívül Okolicsányi Gyula, dr. Rásó Lajos, Kirchner Gyula, Seybold Károly és Piri Károly közgyűlési tagokat kéri fel. 4. (K.) A tárgysorozat 4. pontjával kapcsolatosan a püspökhelyettes felolvassa következő jelentését: Méltóságos kerületi közgyűlés! Az 1920—21-iki közigazgatási évről jelentésemet van szerencsém a következőkben beterjeszteni. 1. A trianoni békekötés folyó évi július hó 26-án életbelépett s ezzel hazánk és egyházunk szétdarabolása megpecsételtetett. „A területi integritásra vonatkozó reményünkből egy hajszálnyit sem adunk fel, mert igazságunkat olyannak érezzük, amely a koporsóból is kitör és eget kér. Annyi azonban e szomorú valósággal mindenesetre .történt, hogy a korábbi reménykedések, az erőszakosan elszakított területek rövid időn belüli visszakerülésére vonatkozólag, nem bizonyultak reálisaknak.