Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1920
1920. október
« 17 általi megszállása, végre az ezzel, mintegy egyidejűleg a szorosabb érte- 13. lemben vett magyar földön uralomra jutott kommunizmus és bolsevizmus s annak 135 napos rémuralma: a szenvedések, veszteségek méltatlan megaláztatások olyan tömegeit zúdították hazánkra és egyházunkra, mint még soha a történelem folyamán. 1. A forradalmak egyházunkra nézve minden nagyobb veszedelem nélkül zajlottak le, bát a pusztítások, erőszakosságok, tulajdon elleni kihágások országos méreteket öltöttek, híveinket hasonló erőszakossáságoktól visszatartotta nagyobb józansága és mélyebb erkölcsi felfogása. Ez időbeli zavargásoknak a jelentések szerint csupán a rétsági iskola és tanítólak esett áldozatul, amelyet az I. honvédgyalogezred 3. zászlóaljának műszaki százada pusztított el. 2. Egyházkerületünket különösen a csehek alatti megszállás érintette fájdalmasan. Veszteségünket az is növelte, hogy az entente bölcsessége nemcsak nemzetiségi, hanem a magyarsággal vegyesen lakott, sőt színtiszta magyar vidékeket is átengedett a betolakodott cseh hódítónak, ha azt stratégiai vagy gazdasági okokból reá nézve hasznosnak ítélte. Ily módon a régi dunáninneni egyházkerület 166 egyházából csupán" 37 maradt a miénk s ebből is elesik még 3, ha Nyugatmagyarország elcsatolása Ausztriához befejezett ténnyé válik. Elvesztettük a gazdag és hatalmas Pozsonyt összes kulturális intézményeivel, régi híres főgimnáziumával, internátusával, mintaszerű elemi iskoláival, a maga nemében egyetlen diakonissa anyaházával, országos hírű könyvtáraival, nagy tudományú lelkészeivel s kiváló készültségi! tanáraival együtt. Elvesztettük Selmeczbányát régi hires líceumával s nagy munkásságú papjával, újabb keletű tanítóképezdéjével, Körmöczbányát színarany lelkű agg Simeonjával s Komáromot derék főesperes lelkészével. De úgy érezzük s egy belső hang azt suttogja nekünk, hogy itt túlfeszíttetett a húr s majd elpattan, mert évszázados, sőt évezredes együttfejlődés emlékei s állandó gazdasági egymásrautaltság erősebbek az ötletszerűen megvont határvonalnál. 3 Sok megaláztatás érte egyházunkat a bolsevizmus, a proletárdiktatúra, idején is, amikor az iskolákban a vallástanítást és imádkozást beszüntette, híveinket feloldotta minden fizetésköíelezettség alól s nekünk lelkészeknek végkielégítési összegeket utalt ki az addig való megélhetésre, amíg valami módon elhelyezkedünk a társadalomban, mindezzel nyílt harcot üzenve az egyháznak és vallásnak, leplezetlenül hirdetve, hogy célja minden egyház teljes megsemmisítése. Törekvései egyházhiveink hithüsége miatt meghiúsultak ugyan s számbavehető anyagi kár sem érte egyházainkat s annak tisztviselőit, annyit azonban — sajnos — mégis elért, hogy egyik-másik lelkész s több tanító rokonszenvet árult el a kommunizmus eszméivel, vagy legalább annak gyanújába keveredett s bizonyos néprétegeket valószínűleg hosszabb időre károsan befolyásolt, megzavart régi gondolkozásukban, lerontva bennük a rend iránti érzéket s a tekintély iránti köteles tiszteletet. 2
