Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1917

1917. augusztus

6 4. s Isten véghetlen kegyelmébe vetett hitünk adja ajkainkra mindennapi imánkat: Uram! Jöjjön el a Te országod! A szeretetnek és békének országa! Ily nehéz viszonyok és nyomasztó érzelmek közepette gyülekeztünk mi most egybe, hogy egyházunk és kerületünk fontos ügyeivel foglalkozzunk és egybegyűltünk, hogy ebben az egész világ protestánsainak nagy jelentőségű évében, egyházalapításunknak, a reformációnak 400 éves évfordulóját megünnepeljük. Igenis, ünnepelni gyűltünk egybe és ha e gyászos időkben tompultság, gond és bánat borítja is lelkünket, szivünkben felcsillannak az örömnek sugarai, büszke önérzet dagasztja keblünket és emelkedett lelki hangulatban ünnepeljük egyházunk alapításának nagy ünnepét. Főtisztelendő kerületi közgyűlés ! Dunáninneni ev. egyházkerületünk a tegnapi napon ünnepelte meg a nagy évfordulót, mellőzve minden külső fényt és pompát, de sziveinkben annál erősebb hittel, egyházunk iránt annál tántoríthatatlanabb hűséggel s a nagy reformátor, a mi egyházalapító nagy Lutherünk emlékezete iránti annál áhítatosabb kegyelettel ünnepeltünk. Négyszáz év nehéz küzdelmei és szenvedései, elnyomatás és üldözés, hosszú harcok és háborúk végtelen sora vonulnak el lelki szemeink előtt, a gálya, a vérpad és ma 400 év után mégis él a hit, áll és erősen áll az egyház, mert alapja az evangélium, az igazság. Népek és nemzetek elpusztulhatnak, a világ legnagyobb alkotásai romba dőlhetnek, de a tiszta evangéliumra fektetett hit, az evangélium igazságaira épített egyház élni fog örökké, élni és virágozni az idők végtelenségéig. Kérünk Urunk Istenünk, hogy miként eddig megoltalmaztad, óvjad, védelmezd, áld meg egyházunkat ezután is! Mi pedig hitben, buzgóságban egymással vetélkedve, igyekezzünk a nagy elődök utódjaivá lenni ! Mélyen tisztelt kerületi közgyűlés! Ma először jövünk össze azon nagy és súlyos veszteség óta, mely dicsőséges agg királyunk I. Ferenc József elhunytával hazánkat, országunkat oly mély gyászba borította, mi evangélikusok nemcsak apostoli királyunkat, de egyházunk főfelügyelőjét is gyászoljuk az elhunytban. Mély vallásosság, páratlan kötelességtudás jellemezték a boldogultat és valódi keresztény alázatosság, mellyel a sors nagy csapásait Istenben és az 0 akaratában való megnyugvással tűrte és viselte. Hosszú uralkodásának nagy gondjai és megpróbáltatásai közepette is egyházunknak mindig jóindulatú támogatója, bőkezű pártfogója volt. Legyen az Ő nagy emlékezete áldott közöttünk ! És először jövünk össze, mélyen tisztelt közgyűlés, mióta elhunyt agg uralkodónk örökét ifjú tetterős uralkodónk, IV. Károly apostoli királyunk foglalta el. Bizalommal, reménykedéssel tekintünk fel hozzá mint uralko-