Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1915

1915. augusztus

3. (B.) Az egyházkerületi felügyelő úr a közgyűlést a következő nagy tetszéssel fogadott beszéddel nyitja meg: Méltóságos és főtisztelendő kerületi Közgyűlés! Midőn ma, hosszabb idő, immár két év leforgása után, ismét egybegyülekeztünk, hogy alkotmányunk és törvényes rendelkezéseink szerint egyházunk és kerületünk fontosabb ügyeivel foglalkozzunk, tagadhatatlan az m. t. közgyűlés, hogy mindannyian, annak a rettenetes háborúnak hatása alatt állunk, annak hatása alatt gyülekeztünk egybe, amely lángba borította és feldúlta Európa s hogy úgy mondjam az egész művelt világ, legnagyobb, leghatalmasabb s legkultúrabb nemzeteinek békés munkásságát, anyagi és kulturális fejlődését; s amely a maga borzalmasságaival s óriási dimensioinál fogva, páratlanul álí a világtörténelem minden eddigi háborúi között, amely lekötve tartja minden gondolatunkat, minden érzelmeinket, a féltő gondban szeretett hazánkért, az aggodalomban hadbavonult fiainkért s a bánatban a dicsőség mezején elvérzett szeretteinkért. Ezen reánk kényszerített háborúból szeretett hazánknak, nemzetünknek is ki kellett vennie a maga részét s a magyar nemzet hős fiai, nemzetiségi-, faj- és nyelvkülönbség nélkül, hazafias hűséggel, lelkesedéssel, egyesült erővel és akarattal szállottak harczba a nemzeti létünket fenyegető veszély ellen, szent és igazsáságos ügyünk védelmére. Nehéz idők következtek hazánkra s a fájdalmas veszteségek alig hagytak érintetlenül csak egy családot is széles e hazában, s még is mind e veszteségek a bánat és fájdalom közepette, egy magasztos, egy felemelő érzelem tölti el kebleinket, a jogos és méltó nemzeti büszkeség, ama hősiesség felett, melyet nemzetünk fiai kivétel nélkül, — dicsőséget-dicsőségre halmoztak s oly harczi erényeket tanúsítottak, mely tiszteletet érdemel barát és ellenség előtt egyaránt. Buzgó imáinkban kérjük Isten áldását fegyvereinkre, hű szövetségeseinkre, a nagy német nemzetre, török testvéreinkre. Kérünk Istenünk, hogy azt, amire rákényszeríttettünk, dicsőséggel be is fejezhessük, hozd meg nekünk mielébb a dicsőséges áldásos békét, hogy olt, hol vér patakzott, virág fakadjon s hol ádáz kézitusa dúlt, kéz-kézbe téve induljon meg az áldásos békés munka, az újra építés és a szeretet munkája, a népek, a nemzetek s az egész emberiség javára. De méltóságos és főtisztelendő kerületi közgyűlés, e nagy háború egyszersmind nagy tanulságokat is váltott ki, közelebb hozta az embereket Istenhez, akitől mindent kértek, akitől mindent vártak s akihez soha buzgóbban nem fohászkodtak. mint most a megpróbáltatás nehéz óráiban, megerősítve bennük a valláserkölcsi igazságok iránti, már-már kialvó hitet s felmelegítette a szíveket az áldozatkészség, a jótékonyság s az annyira jóleső könyörületesség gyakorlására. Vajha, ezen jelenségek, mint ennek a nagy háborúnak nemes jelenségei, a béke áldásos napjaiban is tovább virágoznának. Tagadhatatlan az in. t. kerületi gyűlés, hogy a háború eseményei gátlólag, bénítólag hatottak úgy az egyesek, mint a különböző társadalmi rétegek általános tevékenységére s valóban nem csoda, ha e nagy időkben minden igyekezet, minden munkásság és minden tevékenység a háborúval kapcsolatos nagy kérdések helyes megoldására, az áldozatkészség és jótékonyság gyakorlására, az emberbaráti intézmények minél szélesebb alapokon való kiépítésére irányul és összpontosul. Ezen nemes munkából kivette és kiveszi részét a mi egyházkerületünk is, de kivették részüket egyházközségeink s dicséretes buzgaiommal, áldozatkészséggel lelkészeink és tanítóink is, itthon és a harcztéren buzdítva és lelkesítve, lelkiekben ellátva s a vallás vigasztaló örömeiben részesítve híveinket. Nehéz időket élünk m. I. közgyűlés! De ezen nehéz időkben is vannak ezektől elvontan és más irányú kötelességeink, melyeket hazánk, egyházunk, társadalmunk iránt minden körülmények között még a legválságosabb és legsu-