Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1913

1913. augusztus

6 Mulasztást követnék el, ha meg nem emlékezném modori kerü­leti árvaházunk valóban szép és lélekemelő felavatási ünnepélyéről; szerencsém volt ez ünnepélyen ő méltóságával a püspök úrral együtt részt vehetni s csak a legnagyobb elismeréssel adózhatom azon buzgó, áldozatkész férfiaknak, akik a szeretetnek, a felebaráti könyörületes­ségnek ezen szép hajlékát megteremtették, megalkották. Ugyanezen alkalommal megtekintettem kerületünk méltó büszkeségét, modori leánynevelő intézetünket, az ott látottak igaz örömmel hatották át lelkemet, az a szép csín és rend, a szépnek a hasznossal való har­monikus összeegyeztetése mind-mind dicsérik az intézet kitűnő veze­tőségét s elsősorban annak buzgó, kiváló igazgatónőjét, akik iránt ezúton s ez alkalommal is őszinte örömmel fejezem ki legnagyobb elismerésünket. Már a legközelebbi időben nagy munka, nagy kérdések meg­oldása vár a mi evangelikus statusunkra, a rövid időn belül össze­ülendő zsinat lesz hivatva revideálni, a megváltozott viszonyokra való tekintettel, azoknak megfelelően átalakítani s ismét hosszabb időre megalapozni egyházunk alkotmányát; kiegyenlíteni az ellentétes érde­keket s hatalmas szavával és súlyával ott is, mint mindenütt köve­telni a 48-ki törvényekben lefektetett jogegyenlőség és viszonosság teljes keresztülvitelét. Korainak tartanám, ha most éppen a zsinat összeillésének küszöbén, egyes nézeteimnek, egyéni felfogásomnak és óhajtásaimnak itten ma kifejezést adnék, de azért sem teszem ezt, mert meg vagyok győződve arról, hogy zsinatunk bölcsessége meg fogja találni mindazon utakat és módokat, eszméket és elveket, ame­lyek evangelikus szervezetünket mind erősebbé és erősebbé teendik, — a békés egyetértő munkát biztosítandják s hazafias és egyházias törekvéseinket előmozdítandják. Őszinte örömmel, szeretettel és tisztelettel emlékezem meg itt egyházkerületünk oszlopos tagjának, mindenkor hű és buzgó munká­sának, nagytiszteletű Raab Károly kir. tanácsos s a barsi egyház­megye nagyérdemű főesperesének 50 éves lelkészi jubileumáról; a szeretet és mély tisztelet meleg érzelmeivel üdvözlöm őt egyházkerü­letünk nevében s kérem az Egek Urát, tartsa meg őt még soká nekünk, hazánknak, egyházunknak javára és üdvére. De az öröm közé üröm is vegyült, súlyos veszteségek érték egy­házkerületünket, a kérlelhetetlen halál elragadta körünkből a pozsonyi egyház s kerületünk buzgó, áldozatkész hivét dr. Králik Lajost e csen­des, de mindig hű munkást, kinek szerénységénél csak áldozatkész­sége volt nagyobb. Fájdalmas veszteség érte egyházunkat Markusovszky Sámuel elhunytával, aki mint a pozsonyi lýceum volt igazgatója szer­zett nagy érdemeket. Indítványozom, fejezze ki a kerületi közgyűlés e súlyos veszteségek felett érzett mély részvétét, érdemeiket jegyző­könyvünkben örökítsük meg s mély részvétünknek az elhunytak csa­ládjaihoz intézett részvétiratainkban adjunk kifejezést. A lefolyt év egyéb fontosabb eseményeiről, mozzanatairól ő mél­tóságának a püspök úrnak a tőle megszokott lelkiismeretességgel össze-

Next

/
Oldalképek
Tartalom