Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1913
1913. augusztus
6 Mulasztást követnék el, ha meg nem emlékezném modori kerületi árvaházunk valóban szép és lélekemelő felavatási ünnepélyéről; szerencsém volt ez ünnepélyen ő méltóságával a püspök úrral együtt részt vehetni s csak a legnagyobb elismeréssel adózhatom azon buzgó, áldozatkész férfiaknak, akik a szeretetnek, a felebaráti könyörületességnek ezen szép hajlékát megteremtették, megalkották. Ugyanezen alkalommal megtekintettem kerületünk méltó büszkeségét, modori leánynevelő intézetünket, az ott látottak igaz örömmel hatották át lelkemet, az a szép csín és rend, a szépnek a hasznossal való harmonikus összeegyeztetése mind-mind dicsérik az intézet kitűnő vezetőségét s elsősorban annak buzgó, kiváló igazgatónőjét, akik iránt ezúton s ez alkalommal is őszinte örömmel fejezem ki legnagyobb elismerésünket. Már a legközelebbi időben nagy munka, nagy kérdések megoldása vár a mi evangelikus statusunkra, a rövid időn belül összeülendő zsinat lesz hivatva revideálni, a megváltozott viszonyokra való tekintettel, azoknak megfelelően átalakítani s ismét hosszabb időre megalapozni egyházunk alkotmányát; kiegyenlíteni az ellentétes érdekeket s hatalmas szavával és súlyával ott is, mint mindenütt követelni a 48-ki törvényekben lefektetett jogegyenlőség és viszonosság teljes keresztülvitelét. Korainak tartanám, ha most éppen a zsinat összeillésének küszöbén, egyes nézeteimnek, egyéni felfogásomnak és óhajtásaimnak itten ma kifejezést adnék, de azért sem teszem ezt, mert meg vagyok győződve arról, hogy zsinatunk bölcsessége meg fogja találni mindazon utakat és módokat, eszméket és elveket, amelyek evangelikus szervezetünket mind erősebbé és erősebbé teendik, — a békés egyetértő munkát biztosítandják s hazafias és egyházias törekvéseinket előmozdítandják. Őszinte örömmel, szeretettel és tisztelettel emlékezem meg itt egyházkerületünk oszlopos tagjának, mindenkor hű és buzgó munkásának, nagytiszteletű Raab Károly kir. tanácsos s a barsi egyházmegye nagyérdemű főesperesének 50 éves lelkészi jubileumáról; a szeretet és mély tisztelet meleg érzelmeivel üdvözlöm őt egyházkerületünk nevében s kérem az Egek Urát, tartsa meg őt még soká nekünk, hazánknak, egyházunknak javára és üdvére. De az öröm közé üröm is vegyült, súlyos veszteségek érték egyházkerületünket, a kérlelhetetlen halál elragadta körünkből a pozsonyi egyház s kerületünk buzgó, áldozatkész hivét dr. Králik Lajost e csendes, de mindig hű munkást, kinek szerénységénél csak áldozatkészsége volt nagyobb. Fájdalmas veszteség érte egyházunkat Markusovszky Sámuel elhunytával, aki mint a pozsonyi lýceum volt igazgatója szerzett nagy érdemeket. Indítványozom, fejezze ki a kerületi közgyűlés e súlyos veszteségek felett érzett mély részvétét, érdemeiket jegyzőkönyvünkben örökítsük meg s mély részvétünknek az elhunytak családjaihoz intézett részvétiratainkban adjunk kifejezést. A lefolyt év egyéb fontosabb eseményeiről, mozzanatairól ő méltóságának a püspök úrnak a tőle megszokott lelkiismeretességgel össze-