Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1913. Rendkívüli közgyűlés 2.

1913. május

tásokat létesít, melyek egyiránt alkalmasak, kicsinynek és nagynak, szegénynek és gazdagnak boldogságát, jobblétét előmozdítani. De van-e, akad-e ez alkotásokhoz elegendő munkás, oly munkás, ki csakis evangéliomi alapon akarja és tudja az új alkotásokat létrehozni, a fenforgó kérdéseket — a jelen társadalmának sokszor ellentéteseknek látszó kérdéseit megoldani!? Ha végig tekintek sorainkon, úgy megnyugszik bánatos szivem, — azon szent meggyőződésben, hogy a romboló áramlatok mellett vagyunk még mindig elegen itt is — ott is, kik lelkes odaadással és buzgósággal meg tudjuk tartani — meg tudjuk őrizni apáink örökét és örömmel szegődünk azon táborhoz, mely evangéliomi szellemben az igazi emberiesség szolgálatában áll. És meg vagyok arról győződve, hogy csatáink diadalmasak lesznek, még oly nagy ellenséges sereggel szemben is; mert erős vár nekünk az Isten! Az a jóságos Isten, ami szerető Atyánk, ki ajándékai hű sáfárjainak még mindég győzelemre segítő vezéreket adott! S alig hogy elszólította egyik áldott emlékezetű vezérünket, már adott mást, ki kész neki és nekünk hűséget fogadni; — mi ez órának, — ezen összejövetelünknek ünnepi jellegét biztosítja és bennünket arra emlékeztet, a mit Pál apostol a Thessalonikabeliekhez intézett második levelében mond (5. v. 12., 13.): Atyámfiai becsüljétek azokat, kik fáradoznak közöttetek és elöljáróitok az Úrban és intenek titeket. És az ő munkájokért viseltessetek irántok megkülönböztetett szeretettel. Egymással békességben éljetek. Amen. Imádkozzunk: Jó Istenünk, szerető Atyánk! egybegyűltünk templomodban oltárod körül, hogy bemutassuk hálaáldozatunkat. Hálákat adunk neked jó Istenünk, hogy megtartottad szeretett egyházunk vészhányta hajóját a küzdelmes múllban és adtál oly kormányzókat, kik, — még oly nehéz viszonyok között is, biztos és erős kézzel irányították haladását. Hálákat adunk azért is különösen, hogy alig hagyta el az egyik kormányzó helyét és a te szólításodra az apákhoz költözött, már is készül egy másik, hűségfogadással azt erős kézzel tovább irányítani és az örvénylő hullámokból csendesebb vizekre terelni. Teszi azt mint őseink méltó utódja, nem befolyásod nélkül; mert hiszen — mint a vizek folyását, te igazgatod a sziveket hívásánál. Szenteld meg e végre •— kérve kérünk, értelmét bölcseséggel, szivét lelkesedéssel és akaratát kitartással, hogy jó kedvvel és sikeresen végezhesse a munkát, melyre nevedben vállalkozik, a te dicsőségedre és szeretett egyházunk javára. Áldásod nyugodjék azon, mind a jelenben, mind pedig a jövőben. Nekünk pedig jó Istenünk! add a szeretet lelkét, hogy általa vezérelve felismerhessük mindenkor akaratodat és a belátással nyerjük általa a cselekvés erejét, jó munkát végezhessünk, — oly munkát, mely nem szűkölködik áldásidban. így következzenek bár olyan napok, melyekről azt valljuk, hogy nem tetszenek nekünk, nem leszünk soha kishitüekké, mivel az — kinek a zugó szelek és zajgó hullámok is engedelmeskednek, — velünk van, a megtartó Jézus Krisztus. Példájából merítünk bátorságot, példáján buzdulunk fel; szerinte keressük az élet útját és ő lészen életünknek élete. így biztosítva lészen ügyünk diadala, mely ügy — jó Istenünk, a te ügyed! Áldd meg, esdve kérünk, elvégre, apostoli szeretett királyunkat, népünknek atyját, áldd meg legjobb áldásoddal szeretett hazánkat, áldd meg ez örömünnepünket és avasd fel azt a te lelked által, — a szeretet lelke által. — Mi Atyánk stb. Áz Űr imájának elmondása után olvasta a szentírás .következő szakaszát: Pál levele a Rómabeliekhez. 12 rész, 1—-12. 17. 1. Kérlek azért titeket atyámfiai az Istennek irgalmasságára, hogy szánjátok oda a ti testeiteket élő szent és Istennek kedves áldozatul, mint a ti okos tiszteleteteket. 2. És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti