Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1913. Rendkívüli közgyűlés 2.

1913. május

20 jellemű, áldozatkész felügyelője helyét méltó utóddal betölthesse, azt hivatalába ünnepélyesen beiktathassa, egyszersmind, hogy átadjuk méltóságodnak, mint az egyházkerület közbizalma által elhivott íelügyelőnek, őszinte üdvözletünket és jó kivánatainkat. Ide vezérelt bennünket e szép ünnepélyre a hitrokoni, az igaz testvéri szeretet, amely a két protestáns egyházat, mint az igaz keresztyénség törzsének a tiszta evangélioin és lelkiismeret szabadság-erejéből táplálkozó két erős és hatalmas ágát eleitől fogva összekapcsolta és amely kapcsolat, különösen itt édes hazánkban, a közös küzdelmek, közös szenvedések, az egyház és haza jogainak, szabadságának közös védelme által válhatatlanul összeforrott és megteremtette a magyar haza javával és érdekeível soha ellentétben nem álló közös protestáns közszellemet. Sokan vannak, akik sajnálattal gondolnak arra, hogy kezdetben a Protestantismus ezen két nagy ága egymástól különvált és ennek helyrehozására siettetni kívánnák a mielőbbi külső egyesülést. Én azon szent meggyőződésben vagyok, hogy a különválás nem emberi gyarlóságból, hanem Isten akartából törlénl. Mert, hogy a reformálió legyőzhesse mindazon akadályokat, amelyek létrejövetelének útjában állottak, annak ügyének szolgálatában olyan erős bajnokokra volt szükség, akik vallásos meggyőződésükhöz tűrhetetlenül ragaszkodtak és annak mi előttünk ma talán kevés jelentőségűnek látszó részét sem tudták alku tárgyává tenni. Nekünk is ma első és legfontosabb feladatunk nem a külső egyesülés, hanem az egész emberiség haladását, erkölcsi emelkedését, boldogulását, szabadságát legjobban szolgáló és biztosító protestáns közszellem ápolása és az életbe átüiletése. Végetlen örömünkre szolgál, hogy méltóságos felügyelő Úrban ezen közös, egymást megérteni tudó protestáns közszellemnek egyik kiváló bajnokát tisztelhetjük, kétségbevonhatatlan tanúbizonysága ennek Méltóságodnak ma elmondott programbeszéde, amelynek eszméivel mi reformátusok is teljesen egyetértünk, amelynek szellemét, gondolatmenetét, következtetéseit, sőt még kifejezéseit is a magunkéinak ismerjük lel. Méltóságod ősi családi hagyományai szolgáltatják az alapot arra, hogy a közös protestáns szellemnek ilyen hivatott bajnoka legyen, de nekünk jól esik ez alkalommal megemlékezni arról is, mint magasztos feladata megvalósításának egyik tényezőjéről, hogy Méltóságod középiskolai tanulmányait ref. főgymnásiumunkban végezte, olyan tanárok vezetése mellett, akiknek érdemei iránt az egész nemzet elismeréssel viseltetik. Hálát adunk Istennek, hogy Méltóságodban megvannak mind ama kiváló tulajdonok, amelyeknek folytán ezen dunáninneni ág. hitv. ev. egyházkerület és az ev. egyetemes egyház ügyét áldásosán és sikerrel szolgálhatja, megvan az az emelkedett gondolkodás, széles Iáikor és igaz hittestvéri szeretet, aminek folytán egyetemes magyar protestáns egyházunk javát, hasznát, felvirágzását a kedvező eredmény biztató reményével munkálhatja. Azért arra kérjük a jó Istent, hogy adjon áldást minden jó munkájára, támogassa kegyelmével minden közhasznú törekvéseit és engedjen elég időt ahhoz, hogy nemes czéljait az egyház és haza javára minél teljesebb mértékben megvalósíthassa. Az Isten áldja meg és éltesse sokáig! Raab Károly a kerületbeli egyházmegyék nevében: / Méltóságos Kerületi Felügyelő Ur! A szavazás hullámai lecsendesedtek, elsimultak; egyházaink szavazatainak igen tekintélyes többsége Méltóságodat hívta meg kerületünknek felügyelői székébe s most már, biztosítom, mindnyájan az elsőtől az utolsóig vezérünket tiszteljük Méltóságodban. Nekem, mint legidősebb esperesnek jutott a kitüntető megbízatás, hogy működése küszöbén az egyházmegyei elnökségek, a lelkészi és tanítói kar