Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1913. Rendkívüli közgyűlés 1.

1913. január

munkálkodni mindnyájunkkal, akik különböző helyeken, különböző viszonyok között, különböző nyelven szolgáljuk egyházunkat, de egy czél felé törekszünk, hogy munkánk áldás legyen az egyesekre és a közre, egy jutalomra tekinlünk mindenek felett s ez az, hogy ahová az Űr állított bennünket, ott híveknek találtassunk. Méltó tehát a hála, amelylyel boldogult felügyelőnk emlékét felujítjuk, aki így dolgozott velünk és közöttünk. Köteles tartozás az nemcsak iránta, hanem Isten iránt, aki őt nekünk adta és életét közöttünk gyümölcsözővé tette. Ebben a hálában egyek vagyunk mint egy nagy család tagjai azzal a szűkebb körű családdal, amely az elhunytat elsősorban mondhatta magáénak, ahol szeretetének, hűségének, munkájának áldott gyümölcseit hitves és gyermekei élvezték. Óh mi lehetett ő ti nektek! De, bár nagv a veszteség, amely benneteket ért, az Úrban vetett bizalommal kérünk benneteket: nyugodjatok meg az Űr akaratán s őrizzétek meg emlékét, mert még emléke is áldást hoz mindnyájatokra. III. És most emeljük fel szemeinket. Az evangéliomszerű gyász nem köti a lelket a röghöz, nem őrzi vigasztalan lemondással a holtak tanyáját, hanem a Krisztus diadalára támaszkodva a sírhalmoktól új munkára indul. Erre int az apostol is, midőn azt mondja: »Azért, szerelmes atyámfia, erősen és mozdíthalatlanúl álljatok, bővelkedvén mindig az Úr dolgában, mivelhogy tudjátok, hogy a ti munkátok nem hiábavaló az Úrban«. Munka, nagy munka vár még ránk. Elhunyt felügyelőnk, ha szólhatna, szintén azt mondaná: »Ne bánkodjatok. hanem dolgozzatok«! Igen, dolgozzunk! Még pedig mindenekelőtt önmagunkon; mert ez az egyénenként önszívünkön végzett munka, az élő személyes keresztyénség, ez minden egyházi, vallásos munka kezdete és alapja. Aki azt a kis birodalmat, szívének birodalmát kormányozni tudja, akit az a meggyőződés vezet, hogy egyházunk ügyét bármely hivatalban vagy hivatalon kivűl csak valódi evangeliomi keresztyén jellemek mozdíthatják elő: az lesz alkalmas arra. hogy rá nagyobb kör vezetését bízzuk, akitől remélhetjük, hogy szavával, cselekedetével, egész személyének hatásával előbbre viszi közöttünk tsien országának munkáját. Óh, folytassuk tehát a szent munkát, a hitnek nemes harczát a magunk életében, hogy aztán őszinte és áldott munkát végezhessünk abban a hivatalban is, amelyet egyházunk ránk ruház. Csak tovább! Csak tovább! Sión, küzdj és tovább haladj! Ragyogtasd szent világosságod. Szent a harcz, meg ne lankadj! Üdvöt nvujt s erőt vallásod. Sión, menj a szoros kapun át: Csak tovább! így buzdít a költő szava, mintegy visszhangjaképpen az apostol intésének. Rajta tehát! Evangéliom népe, így gyászold elhunyt jeleseidet, hogy nyomukba lépve, szilárd kitartással folytatod jó munkájukat: Isten országának építését. Ez a munka nem volt hiábavaló eddig; nem lesz hiábavaló ezután sem, mert az Úrnak szent ügye.