Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1912

1912. augusztus

7 Ernő igazgató úrral. A mű befejezésének sikere ezen közgyűlés bölcs 3. határozataitól fog függni. Azért mondjuk: „Urunk, ami kezeinknek cselekedeteit erősítsd meg." Egy másik virágzó intézetünknél is folytak az utolsó építő munkák. Értem modori leánynevelő intézetünket. A betegpavillon felépíttetett, a vízvezeték rendeltetésének átadatott. Siker koronázta Hollerung Károly esperes úrnak ezen intézet körül kifejtett fáradozását! Ő kezdeményezte annak felállítását s ő végezte be Isten segedelmével utolsó falainak helyreállítását. A kerület hálával jegyzi be emlékét az intézet lapjaira s mondjuk: „Urunk, ami kezünknek cselekedeteit erősítsd meg" És örömmel s hálatelt szívvel kívánom itt megállapítani, hogy nem hiába fáradoztunk Modorban, a nagy áldozatokkal mintaintézetet alkottunk. De hogy annak felvirágozását elértük, az érdemül első sorban az áldott tevékenységű igazgatónő, Brand Vilma úrhölgy szakszerű és lelkiismeretes vezetésének tudandó be, aki ezen intézetünk lelke. Azonban, hogy az internátusi felügyelet napi sokoldalú munkájánál s az irodai teendők kezelésénél néki segédkéz nyujtassék, hogy sem ő, sem a kiváló tanerők a tulajdonképpeni igazgatói, illetve tanítói munkájuktól el ne vonassanak, a nőttön-növő folyó munkálatok elvégzésére okvetlen szükséges — más hasonintézetek példáját is követve — egy kisegítő személy alkalmazása. Ezen ügynek elintézését ajánlom a főtiszt, egyh. ker. Közgyűlés figyelmébe. Ezen áldozatot megérdemli a buzgó igazgatónő s megkívánja intézetünk érdeke! ... Az intézet fennállása első tíz esztendejének emlékét a június 20—22-én lefolyt záróvizsgák után, június hó 22-én délután ünnepeltük meg tartalmas programmal s nagy közönség jelenlétében. Másnap délelőtt hálaadó istentiszteletet tartottunk, amelyet én magam végeztem. A vizsgákon meggyőződtem, hogy mily kitűnő eredménnyel folyik az évi áldott munka. Itt is fohászszerűen mondom: „Urunk, ami kezeinknek munkáját erősítsd meg." Igen sajnálom, hogy sok teendőm és sűrű hivatalos utaim miatt ez évben sem látogathattam meg személyesen kerületünk két kiváló lyceumát. De az igazgató urakkal a munka irányításánál folytonos összeköttetésben lévén, nyilvántartom a nagy múlttal bíró két intézet jelenleg is áldott munkáját. Továbbá ez évben mint soros püspök részt vettem az egyet, egyház pozsonyi theol. akadémiájának szakvizsgálatain s meggyőződtem, hogy ott tudományos, komoly s az egyház javát előmozdító munka folyik. Itt csak az a megfontolandó körülmény, hogy a theologusok száma az egyház szükségéhez képest nem elegendő. Ézen segíteni kell. Aki az idők jeleit tanulmányozza, az egy véleményen lesz velem — a theologusok nevelését minden tekintetben kezünkbe kell venni és Otthonainkban növendékeinknek teljesen ingyenes ellátást kell adni, a leczkepénz fizetése alól fel kell őket szabadítani, még könyvekkel s a szükséghez képest ruházattal is el kell őket látni! És ami a fő, ne csak a theologiát mint tudományt ismerjék meg, de a lelkészi hivatal viseléséhez szükséges ismereteket is szerezzék meg. Főkép országos egyházunk három istentiszteleti