Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1912

1912. augusztus

A gyűlés. 1. (0). Az egyházkerületi közgyűlés augusztus hó 29-én délelőtt 8 órakor vette kezdetét. Amidőn is a gyűlési tagok a lýceum tornatermében ö-szegyülekezvén, a püspök úr buzgó imája után, Laszkáry Gyula kerületi felügyelő úr az alábbi beszéddel nyitotta meg a tanácskozást: Méltóságos és Főtisztelendő Kerületi Gyűlés! Mielőtt tanácskozásainkat elkezdenénk, ezennel indítványozom, hogy kerületünk ezen gyűléséből jelentsük ki Ő Felsége I. Ferencz József Ausztria Császára és Magyarország Apostoli Királyának szeretett Uralkodónknak, mint egyházunk legfőbb védnökének alattvalói hódolatunkat s ezt innen távirat útján tudassuk Ő Felsége Cabinetirodájával. (Éljenzés.) Ha visszapillantást vetünk a lefolyt egyházi évre, jelenthetem, hogy az normálisan folyt le: közigazgatásunk semmi fennakadást sem szenvedett. Daczára a kormányváltozásoknak s a politikai hánykódásoknak, az államsegély hiánytalanul és pontosan utaltatott ki számunkra; és én megelégedéssel jelenthetem, hogy bár ez évben a politikai hánykódások nagyobb hullámokat vetettek, sikerült azokat az egyházi tértől távol tartani; — jövőre is azon leszek, hogy ez így legyen! Egyházunknak minden tagja, akár mint politikai tényező, vagy mint e hazának hű fia — foglalkozzék az ország ügyeivel — kövesse legjobb meggyőződését s érvényesítse befolyását; de itt szűnjön meg a politikai villongás, ide azt ne hozzuk be, ami elválaszt, csakis azt, ami összetart: a hithűség, evangelikus egyházunk szeretete s fejlődésének munkálása. Jelenthetem, hogy a zsinati bizottság munkáját, az előkészítés művét befejezte s így semmi sem áll útjában, hogy a zsinatot 1913-ban megtarthassuk. 18 éve, hogy e kerület felügyelője vagyok s örömmel jelenthetem, hogy ez idő alatt egyházkerületünk két fontos, az egyházi életbe vágó intézményt hozott létre: egyik a modori leánynevelő intézet, mely ez évben ülte meg fennállása 10-ik évét, kitűnő vezetésének következtében teljesen megfelel hivatásának; a. másik a Selmeczbányán ez évben megnyitott tanítóképző, melyet boldogult Csemez Miklós hagyománya s a közoktatásügyi minisztérium bőkezű hozzájárulása tett lehetővé. Itt meg kell emlékeznem egyházkerületünk két kiváló tagjáról: Hollerung Károly kiérdemült Pozsonymegyei s Händel Vilmos Hontvármegyei főesperesről, az ő kitartásuk, fáradhatatlan buzgalmuk ezen ügyek érdekében tette lehetővé e két intézményi, övék az érdem oroszlánrésze ennek létrehozásában. Miért is indítványozom, hogy ebbeli érdemeik jelen jegyzőkönyvünkben is megörökíttessenek. Meg kell emlékeznem és köszönetet mondanom a magyar kat.h. egyház egyházi és világi közönségének: az ő befolyásuknak és fáradozásuknak köszönhető a magyar állam kormányával egyetemben,