Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1910

1910. augusztus Ünnepély

7 nem adta magát. Sőt midőn a haza szabadsága veszélyben forgott, oly katholikus főurak, mint: Rákóczy Ferencz fogtak fegyvert annak megmentésére s zászlóikra írták a protestánsok szabad vallásgyakorlatának biztosítását; már az én emlékezetemre, midőn hazánk alkotmánya konfiskáltatott, a protestánsok autonómiája volt azon tér, a hol a hazafiak valláskülönbség nélkül összejöttek s ennél indult meg a mozgalom az alkotmány visszaszerzésére. A hazaszeretet egyesítette fiait mindenkor valláskülönbség nélkül s egyházunk autonómiája hazánk alkotmányának egyik erős védbástyáját képezte, mint a felvilágosodásnak, a szabadságnak és a haladásnak gyúpontja. Midőn tehát ez alkalommal ismételten is üdvözlöm Önöket felekezeti különbség nélkül, a gyűlést ezennel megnyitom s felkérem Zsilinszky Mihály kerületi felügyelő úr Ő nagyméltóságát előadásának megtartására. A szives felhívásnak engedve felállott Zsilinszky Mihály az elnökség asztalánál s olvasta a mind végig nagy figyelemmel hallgatott tanúságos korrajzát: Motto: Emlékezzetek a ti elöljáróitokról, akik szólták nektek az Istennek beszédét és figyelmezvén az ő életük végére, kövessétek hitüket. Pál Zsid. 13., 7. v. I. Bevezetés. A reformátió jelentősége. — Középkori reformátorok — az egyházi visszaélések ellen — és nem az egyházi tanok ellen léptek fel. — Hazai állapotok. — Ev. gyülekezetek szervezkedése. Mélyen tisztelt gyülekezet. A dunáninneni evangeliomi egyházkerület méltóságos Felügyelőjének szívélyes üdvözlése után és a minden áldások kútforrásához intézett buzgó imádság hatása alatt, engedtessék meg nekem, hogy az ev. egyházunkra nézve oly nevezetes zsolnai zsinat alkalmából egy kegyeletes visszapillantást tegyek a mult idők egyházi viszonyaira. Csattogtassuk össze emlékezetünk szárnyait és lélekben felemelkedve, szálljunk vissza egy percre háromszáz év előtti egyházi és állami, vallási és erkölcsi közállapotaink nagy és tanulságos korszakába. Keressük fel különösen a valláserkölcsi élet magaslatait is innét, ebből a tágabb látkörből igyekezzünk megismerni azokat a mozgató erőket, melyek a mi evang. egyházunknak akkori sorsát irányították. Hadd lássák a küzdelemteljes jelenkor gyermekei őseiknek nemes és buzgó törekvéseit, erényeit és tévedéseit, örömeit és fájdalmait, hogy soha el ne veszítsék bizalmukat és reményeiket a jog, törvény és igazság diadalában. Fájdalom, hogy ami szeretett evang. egyházunknak háromszáz év előtti küzdelmeiben több volt a szenvedés, mint az öröm; több volt a drámai jelenet, mint a kedélyes esemény. De több a jelenkor számára levonható hasznos és tanulságos, vigasztaló és felemelő tanulság is! S ez az, amiért mi igaz kegyelettel emlékezünk meg őseinkről; és igaz hálával az isteni gondviselés iránt, mely nem engedte, hogy az ő evangeliomának igazságait az emberi önkény és gonoszság eltiporhassa. Mi volt a vallási reformátió ? És kik voltak azok a reformátorok, akikről a római bálvány csak nem régen büntetlenül azt merte világgá kürtölni, hogy az olyan állati érzelmű emberek lázadása, akiknek istenük a hasuk volt, és akik a hit és erkölcs perversitását nevezték reformátiónak; akik a leginkább korrumpált fejedelmeket és népeket félrevezették és a modern idők lázadásait is előkészítették!