Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1910

1910. augusztus Közgyűlés

7 evang. névnek nyoma sem volt és csak husz esztendeje annak, hogy 3. ezen városban az evang. egyház újból feléledt: Istennek kegyelméből a dunáninneni egyházkerület az 1610. év után ma először tartja itt közgyűlését. Hogy is ne mennénk ma be az Úrnak kapuin hálaadással és ne áldanók az ő nevét dicsérettel. Az áldott emlékű Thurzó nádor által a Jézus Krisztus fundamentumán, dunáninnen épített Istennek majorságán leng ma is a tiszta evangéliomot hirdetőknek az atyáktól örökölt zászlaja, tanuságul, hogy az utódok, a Thurzó 10 vármegyéjében, megfogyva bár, nem szégyenlik a Krisztus evangéliomát. És amint a boldog emlékű nádor az ország és az egyház javát egyaránt szolgálta s a királyhoz hű volt: mi dunáninneni utódai tartsuk szeplőtlenül ezen örökséget; megemlékezvén ma hódolattal azon ünnepélyről is, amelyet e napokban az ország és a többiekkel egyetemben egyházközségeink is, hűségük és szeretetük jeléül kegyelettel tartottak a nevezetes királynapon, amidőn dicsőségesen uralkodó királyunk születésének 80-ik évfordulója alkalmából hálaadással és dicsérettel mentek be hitsorsosaink az Úrnak kapuin; mi is itt ezen gyűlésünkön szívünk mélyéből fohászkodunk a királyok királyához a zsoltáríró szavaival: «Isten, a király életének esztendeit szaporítsd meg!» Amire Amen: Éljen a király! Áttérve az egyházkerületnek mult közigazgatásévi eseményeire, bár új alkotásokról beszámolni nem tudok, amennyiben ezen év munkája egészben véve egyszerű folytatása az előbbinek: megnyugtat, hogy a munka csendesebb körben mozgott, mint a múltban. Aggasztó jelnek veszem azonban, hogy a materialismus tünetei erősebbek és az áldozatkészség újból gyengébb! A mult évben előhozottak ismétlésébe bocsátkozni nem akarván, a fontosabb dolgokra vonatkozólag általában jelzem, hogy azokkal többnyire ott állunk, ahol voltunk. Értem első sorban az 1848. XX. t.-cz. végrehajtását, amelynek tárgyában egyházi főhatóságunk új felterjesztéssel élt. Az adóalapi segélyeztetés első izben megtörtént: a nagyobb egyházi adóval megterhelt egyházközségeink adócsökkentés czímén az első segélyben részesültek. Az oly nagy gondot adó szervezés alatt álló tanítóképzőintézetünk ügyét közigazgatásilag ugyan előbbre nem vihettük, mert hogy a felemelendő intézeti épületre segély, akár az államtól kilátásba helyeztetett volna, akár az egyházak részéről jött volna: arról sajnos jelentést nem tehetek. Mégis kedvezőbbre fordult a dolog, az intézet fentartását illetőleg azzal, hogy a Csemez-féle pert megnyertük. Modori leánynevelő intézetünknél, bár minden tekintetben virágzó az állapota, be kell jelentenem, hogy a beteg-pavillon ügye még csak a tervezgetés stádiumában van s elintézésre vár. Hasonlóan a tanítónők korpótlékának ügye, szemben ennek állami elintézésével, tudtommal még nem járt eredménnyel. Bár a lelkészképzés most egyetemes és nem kerületi ügy, mégis