Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1910

1910. augusztus Ünnepély

u bűneinknek bocsánata (Kolozs. 1, 14), mert kegyelemből tartatunk meg hit által és az nem tőlünk van, isten ajándéka az (Efez. 2, 8), amidőn ingyen az Isten kegyelméből megigazulunk azon váltság által, mely van a Krisztus Jézusban (Róm. 3, 24), mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyetlenegy szülött fiát adá, hogy senki, aki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök életet vegyen (Ján. 3, 16). Ezen keresztyén hitet, egyszersmind kiki mint saját hitét vallották atyáink a zsolnai zsinaton az ágost. hitvallás zászlaja alatt. Az Apostolok hite. amely Isten igéjéből fakadt, zsinati atyáinknál egyszersmind egyéni hitük is volt. A zsolnai zsinaton bebizonyították ezt azzal, hogy a megválasztott főpásztorok eskümintája zárszavaiba oda tették: »úgy segéljen engem Atya, Fiú és szent Lélek s az én keresztyén hitem. Lám, megvalósult itt az alapigének ama apostoli szava, hogy az elöljárók megemlékezésénél int minket, mondván: Kövessétek az ő hitüket. Tehát az élő hitről van itt szó, a mely a keresztyén ember szivében honol, a midőn a keresztyén ember vezérére és a hit elvégzőjére a Jézus Krisztusra tekint és a szent Lélekben, szivében Isten hajlékává alakul. A hol ily módon szivünkben működött a hit fejlesztésén, ott a különben gyarló ember is, a mint maga az Apostol idétlennek nevezi magát, oda szólhat a keresztyénekhez, mint az Úr által kirendelt pásztor: Legyetek én követőim és vegyétek eszelekbe azokat, a kik úgy járnak, a miképen mi nektek példa vagyunk (Filipp. 3, 17). Az egyházi elöljárók hitének követését szépen magyarázza az ágostai hitvallás is a midőn kijelenti, hogy a szent emberek, az az oly emberek emlékéről, akik itt az Urban szent életet éltek, megemlékezhetünk, hogy az ő hitüket és jó cselekedeteiket kövessük; de a szent irás nem tanít minket, hogy segítségül hívjuk a szenteket, mert egyedül Jézus Krisztust elébünk állítja, a ki segítségül hívandó. És a midőn mi itt ma arról tanúbizonyságot teszünk, hogy zsolnai zsinati atyáink hitét követni akarjuk, mi is példájukat követve egyedül a Jézus Krisztust szemünk előtt tartjuk, benne hiszünk, a ki tegnap és ma, sőt örökre is, ugyanaz, nem szégyenljük az ő evangéliumát, azt ma is valljuk mert Istennek hatalma az minden hivőnek üdvősségére. Azért is atyámfiai, különféle és idegen tudományok által ne hagyjátok magatokat félrevezettetni, mert igen jó dolog, hogy kegyelem által erősítessék meg a szív (Zsid. 13. 9). Azért is ezen mai zsinati gyűlésünkbői azon szózattal fordulunk híveinkhez: Maradj a te atyáid hitében, nem hiábavaló a mi hitünk! Tartsd meg azt, a mi nálad vagyon, hogy senki el ne vegye a te koronádat (Ján. Jel. 3, 11). Igen légy hív mind halálig és neked adom az életnek koronáját. (Ján. Jel. 2, 10). Ámen. 10 órakor megkezdődött a magyar istentisztelet. Oltár előtti részét — a betegsége miatt távol maradt Zelenka Pál tiszakerületi püspök helyett Terray Gyula gömörmegyei főesperes végezte e következő imával: Áldd meg Isten ezt a munkát, melyet eszközlöttél mibennünk, a Te szent hegyeden, mely Jeruzsálem! Dicsőség legyen az Atyának, a Fiúnak és a Szent Lélek Istennek, miképen kezdetben dicsőség vala, úgy legyen mindörökké. Amen. Ezen nagy, emlékezetes és magasztos ünnepnapnak reggelén, emeljük fel sziveinket a mindenható Istenhez, hozzá lélekben és igazságban ekképen imádkozzunk: Szent isten, Atyánk nekünk és Istenünk! Nagy a te neved, nagyok és csodálatosak a te dolgaid menyen és földön mindenkoron. Te hozzád száll a gyermek öntudatlan beszéde. Te hozzád száll az öreg reszkető ajaka. Téged keres fel a boldog s Te hozzád sír fel a szenvedő. Te pedig mindezeket meghallgattad évezredek óta, — meghallgatod a Hozzád imádkozókat ma is, megnyitod a hála, megnyitod a kérelem előtt szent egeidet.