Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1910

1910. augusztus Ünnepély

32 emlékű vezetőiről, szem előtt tartván ama áldott munkát, amelyet országos egyházunk javára itt végeztek. S ezt megtesszük a szent ige alapján, áldván és dicsőítvén Istenünket ezen nagy adományért. Előbb azonban imádkozzunk: Mi Atyánk . . . Alapige: A zsidókhoz 13, 7—8. Ezen szent ige szerint meg kell emlékeznünk a mi előttünk járókról, egyházunk vezéreiről, akik hirdették nekünk az Isten beszédét. Azonban akkor mindég kell nézni a hit elkezdőjére és bevégzőjére, lelkünk püspökére, a Jézus Krisztusra, aki az ő szolgáit állítja pásztorokul és vezérekül az egyházakba, ők pedig nélküle semmit sem cselekedhetnek, ideig valók, míg Ő azt akarja, Ő pedig tegnap és ma ugyanaz s mindörökké. Mikép kell pedig rájok ismerni, vájjon azon elöljárókat az Úr küldte egyházába, arról szól a mai szent ige. hogy ezek azok, akik nekünk szóllták az istennek beszédét, s a kik ahhoz mérten éltek, s abban maradtak híven az ő életük végéig, s ezeknek hitét kell követnünk. A zsolnai zsinat emlékének alkalmából emlékezzünk meg egyházunk elöljáróiról és pedig azon elöljáróinkról, akik nekünk hirdették az Isten beszédét. Az alapige szerint azok alatt értendők mindenek előtt az Apostolok, akik Krisztus beszédét hirdették és a szent Lélek által vezéreltetvén a szent igét írásba is foglalták, Krisztus evangéliumát nem szégyenelték, sőt érte életüket is feláldozták. És hogy az Úr a maga szent egyházába ezután is küldte az igének hű hirdetőit s küldi ma is. erről tanúbizonyságot tesz a keresztyén egyház története. A tanuknak nagy fellege áll körültünk. S a mikor idővel az evangelium gyertyatartója az egyházban helyéből kimozdíttatott és emberi tanok és intézkedések hatalomra jutottak az egyházban: az ige szövétneke nem aluszik ki; az Úr kegyelme népét megajándékozta oly szolgáival, akik tanúskodtak az ő szent beszéde mellett. Példa rá Husz János az igehirdető, a jámbor vértanú. S akit az irgalmas Isten mint az egyház reformátorát adott nekünk, itt a nagy Luther Márton, a hatalmas igehirdető, aki nem emberi bölcsességgel, hanem az evangelium hatalmával eltávolította az egyházból az emberi tévtanokat és az egyház oltárára visszahelyezte a tiszta evangéliumot. És hogy Isten kegyelméből a mi hazánkban is az Isten szent beszédének hirdetői nagy számban működtek, arról bizonyságot tesz a magyarhoni reformátió története. Maga a zsolnai zsinat is tanúskodik arról, mily nagyszámú hű evangelikus lelkipásztorok felett rendelkezett akkor a mi egyházunk. Ezek sorából említsük a zsinat egyházi szónokát a jeles Fabriczius Jánost, galgóczi lelkészt, aki a zsinaton megválasztott főpásztorokat felavatta. A három új superintendens is, Lányi Illés, Melikius Sámuel és Abrahamides Izsák mint hatalmas hirdetői a szentírás igazságának ismeretesek. S Zsolna még vagy egy századdal a zsinat után bírta a híres, tudós Krmann Dániel püspököt lelkipásztorául, mig az üldözések korában Zsolnáról el nem űzetett. Iktassuk még ide azok sorába, akik nekünk hiven szóllták az Istennek beszédét, a halhatatlan emlékű Tranoscius Györgyöt, aki még máig is áldással használatban levő énekes könyvével oly kincset adott hívő népünknek, hogy énekei által bőségesen lakozott Krisztus szava gyülekezeteink családjaiban főkép az üldözések korában. És hogy azok alatt, akik nálunk szólták az Istennek beszédét, ne értsük csak a hivatalos egyházi szónokokat, de a hívők bármely polgári osztályához tartozókat is, akik Isten igéjének igazságáról tanúbizonyságot tesznek, egyházunkban bizonyítja ezt fényesen az ágostai hitvallás aláiróinak sorozata, a hol fejedelmek és előkelő világiak tanúskodtak az evangelium igazsága mellett, nemes harczot vívtak, hogy győzelemre vigyék, sőt tudtak szenvedni is érte, s még koronáikat és életüket is áldozták a szent ige igazságáért.