Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1910

1910. augusztus Ünnepély

23 Főképpen azok, melyek a kath. püspökök egyházi látogatásáról, az eretnek könyvek olvasásáról, az úrvacsorának kétszín alatti kiszolgáltatásáról, az egy­házi tized és cenzus fizetés körüli perekről szólottak. Ugyanekkor lépett fel irodalmi téren egy másik hatalmas kath. főpap, a szintén protestáns szülőktől származott Pázmány Péter is a zsolnai zsinat ha­tározatai ellen. Ezt sem lehetett hallgatással mellőzni. Nem tudjuk, ki rejtőzik „Pécsi Péter freiwaldi lelkész" álnév alatt, valószínű, hogy maga Lányi Illés; de az bizonyos, hogv «Malleus peniculi papistici adversus apologiam solnensis synodi editi» . . . czímű munkájában — mely szintén 1612-ben jelent meg Kassán. — hatalmas érvekkel és megfelelő éles hangon czáfolja meg benne azokat a «tévedéseket, rágalmakat és hazugságokat», melyekkel Pázmány tá­madta, az evangelikus tanokat, az evang. superintendensek és lelkészek mél­tóságát. Erre Pázmány vitatkozási ügyességének teljes erejével válaszolt a «Logi alogi...» czímű, egész kötetre menő — 254 lapra terjedő —- dolgozatával. Ebben róm. kath. szempontból czáfolta a Malleusban felhozott igazságokat. Erre oly nagy súlyt helyezett, hogy az egész országban elterjesztette; sőt még hí­res «Kalauzá»-ban mellékletül külön is lenyomatta. Nagy és erős tollharcz volt ez, mely előkelő helyet foglal el a XVII. század magyar közmívelődés­történetében; melynek bővebb fejtegetése azonban nem tartozik ezen felolva­sás keretébe. Még csak azt említjük fel, hogy itt a katholicismus és protestantismus életharcza folyt, mely a társadalom és a politika terén egyiránt „folyt s mely­ben a főpapságon kívül a «kath. status» is külön panaszt tett Őfelségénél az evangélikusok szervezkedési törekvései ellen. Ennek némi ellensúlyozásául ezek folyamodást intéztek a nádorhoz, kérve őt, hogy méltóztassék superintendenseiket, senioraikat és dekánusaikat. a hivatalos egyházi látogatásaiknál előforduló támadások ellen megvédelmezni. Ez alatt az egyház kebelében szorgalmasan dolgoztak az uj egyliázalkot­mány életbeléptetésén. A superintendensek 1613. év első hónapjában ismét összejöttek Bitsén, ahol Lányi nyolc/, pontban terjesztette elő javaslatait.. Az elsőben a látogatás mikéntjéről: a másodikban a lelkészek erkölcsi életéről; a harmadikban a zaklatások elleni védelemről; a negyedikben az agenda elkészítéséről; az ötödikben a tíz vármegyében érvényes és üsszhang­zatos egyházi törvények készítéséről; a hatodikban a lelkészek összejövetelei­ről; a hetedikben az ezen vármegyékbe törvénytelenül betolakodó tanítókról és lelkészekről; végre a nyolczadikban egy olvashatlanúl írt tárgyról. Ezek között leglényegesebb volt az általános egységes Agendának elké­szítése; mert a zsolnai zsinat ezt is sürgette. Ugy látszik, hogy ezt is Lányira bízták. Erre utal az, hogv e tárgyban a felsőtrencséni fraternitásnak vélemé­nyét is kérte. Kétségen kívül, erre a tíz vármegyének nagy szüksége is volt; mert fontos dolog, hogy az istenitisztelet berendezése egyenlő legyen minden gyülekezetben. Ez a dicséretre méltó terv azonban nem valósulhatott meg, mert a buzgó Lányi 16l8-ban nov. 12-én, 48 éves korában meghalt, mielőtt azt elkészíthette volna. 1 Fájdalom, az Agenda hiánya érezhető volt egész a XVIII. századig Ker­man Dánielig, aki azt csak 120 évvel későbben készítette el. 2 * * * A vallási és politikai ellentétek azonban nem szűntek meg; sőt inkább szaporodtak. Erdélynek nagy fejedelmei: Bethlen Gábor és a Rákóczyak küz­delmei általában ismeretesek. Mind olyanok, melyek a zsolnai zsinatnak szük­séges voltát igazolták. 1 U. o. 71. lap. 2 L. Mocko J. Lányi Illés élete tót nyelven 35 s köv. 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom