Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1910

1910. augusztus Ünnepély

19 9. Valamely parochiára meghívott lelkész először is jelenjék meg a superintendens, felügyelő vagy azon vármegyebeli senior előtt. Ha a superintendens messze laknék, csupán ezen okból, hogy kijelentse, az életben és tudományban való egyetértését, és azt, hogy van-e törvényszerű meghívása. 10. Nagyobb jelentőségű ügyek, mint az eretnekség, a paráznaság és valamely lelkész, diakónus vagy tanító ellen emelt más bűnök a superinlendensek elé viendők. Ezek bármely hozzájuk tartozó fraternitásból való jeles, sőt törvénytudó politikusokat hívjanak össze, akik az ügyet jól ismerik, hogy azt lelkiismeretesen megvizsgálják és a bebizonyított bűnöst, a vétek minőségéhez képest, vagy a pásztori méltóságtól és javadalmától megfosztják és megbüntetés végett a politikai hatóságnak átadják. Egyébb kisebb ügyek tétessenek át a felügyelőhöz és seniorokhoz és Ítéltessenek meg a fraternitasokban; hogy sem a senior tekintélye ne szenvedjen, sein a superintendens az ügyek sokasága által ne terheltessék. 11. Ha valaki, akár mint vádló, akár mint vádlott, a senior és dekánusai ítéletével az illető fraternitásban nem volna megelégedve és a superintendensre felebbezné ügyét: akkor a superintendens kötelessége leend az iratokat az illető seniortól bekívánni és megítélni, hogy jól vagy rosszul van-e elintézve. Ha azt tapasztalná, hogy az ügy helyesen van elintézve, akkor megerősíti; ha még valami kívánni való lenne, akkor újra megvizsgáltatni s az illető fraternitásnak uj átvizsgálás végett, visszaküldeni, hogyha szükséges lenne, más fraternitás törvénytudó, tapasztalt és kevésbé érdekelt férfiak is bevonassanak. További fellebbezésnek helye ne legyen ; a költségeket a vesztes fél fizeti. 12. A superintendens az ő felügyelete alá rendelt lelkészeket, ne az ő magán érzelme és tetszése szerint, hanem a törvények szerint vezesse és ítélje meg. A makacsokat, ha egy vagy két intés után sem akarnának engedelmeskedni, azokat a helybeli politikai hatósággal, a felügyelőkkel és seniorokkal való előleges íanácskozás után zárja ki. és ha valami tisztséget viseltek, attól mozdítsa el. 13. Ha valamely lelkész, bármely vádló kérésére volna megidézendő, az ilyen vádló, a superintendenstől vett idézést átviszi a saját seniorához, vagy felügyelőjéhez, aki egy vagy más lelkész útján az idézést kézbesíti. 14. Minthogy gyakran megtörténik, hogy a superintendensek, felügyelők és magok a lelkészek is némelyek által illetlenül megsértetve, védelemre szorulnak; rendeljük, hogy ha a superintendens, vagy felügyelő vagy a lelkészek bárki által megsértetnének, ilyen esetben a vármegyékben forduljanak a politikai hatósághoz; elébb a helybeli, azután ha szükséges, a felsőbb hatóságokhoz is segélyért, melyet ezek meg nem tagadhatnak. 15. Ha valamely contuberniumnak vannak saját magán előjogai, vagy bármely más jogai és szabadságai, ha ezek nem ellenkeznek az igaz vallással és ezen rendszabálylyal. azokat a superintendensek által gyakorlatban kell fentartaniok. 16. Az itt előadottak mind, minél szigoruabban megtartassanak s érvényben legyenek. Erre az illető superintendens urak, ezen itt a zsolnai egyházban nyilvánosan történt hivatalukba való beiktatásuk után, esküt tettek le ilyen módon, mely eskü, ha szükséges lesz jövőre is megtartandó. Maga az esküforma így hangzik: Én N. N. az N. vármegyékben lakó lelkész uraknak superintendense, esküszöm az élő Istenre, atya, fiú és szent lélekre és igérem, hogy életemben semmi más tudományt, sem nyilvánosan sem magánosan tanítani nem fogok, mint azt, mely a próféták és apostolok irataiban foglaltatik és mely V. Károly császár által Ágostában 1530. évben kihirdetett ágostai hitvallásban és az egyetértés formulájában foglaltatik. Hogy ezen hitvallást a gondjaimra bízott senior és lelkész urak is vallják és tanítsák, erre szorgalmasan és szigorúan vigyázni és törekedni fogok. Az egyházak lelkészeinek és az alattam leendő 2*