Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1910

1910. augusztus Ünnepély

15 Végre a superintendensek választásánál, akiknek erényei ismeretesek és akik ezt a méltóságot méltán megérdemelték, mindnyájan arra fognak törekedni, hogy a választás Isten dicsőségére és az egyház javára történjék. Ezen beszéd elmondása után a nádor előadást tartott az egyházi közigazgatás legjobb formájáról, a superintendensek rendjéről, tekintélyéről, a törvényekről és az esküformáról s kérte a jelenlevő lelkészeknek véleményét. Nagy figyelemmel hallgatták aztán Lányi Illés bittsei lelkésznek. Fabricius János galgóczi lelkésznek és Poniczky János csejtei lelkésznek beszédeit is. Mikor már megállapodtak abban, hogy három superintendenst fognak választani, akkor azonnal hozzáfogtak a törvények megalkotásához, mely törvényeknek javaslatát valószínűleg Lányi Illés készítette el; mint aki tudományával és példás életével nagy népszerűségre tett szert. Másnap délután, márczius 29-én úgy az egyházi, mint a világi rendből olyan férfiakat választottak meg, akik ismerték a hazai törvényeket s ezeknek figyelembevételével állították össze az új törvények egyes czikkeit. Ezek voltak: Lányi Illés, Socovinus Sándor lelkészek és Zmeškal Jaroslav és Lehotszky György világi urak. A törvényczikkek és a superintendensi eskü mintájának leírása után, másnap előleges ima után megtették a három megválasztandó superintendensi állásra való jelölést. Minden állásra a legjelesebbnek ismert három lelkészt; és pedig Trencsén, Liptó és Árva vármegyék részére: Lányi Illést, Lazicius Jánost és Baticius Miklóst. Turócz, Zólyom, Hont és Nógrád vármegyék részére: Melik Sámuelt, Lachman Mátyást és még valakit, akinek neve nincs feljegyezve. Pozsony, Nyitra és Bars vármegyék részére Abrahamides Izsákot, aki nem volt jelen, Fabricius Jánost és Poniczky Jánost. Erre a jelöltek visszavonultak egy külön szobába s távollétükben megkezdődött a szavazás. A szavazók mindenike szabadon mondta el véleményét a jelöltek felől. A szavazó czédulákat, melyeken a jelöltek közül megválasztandónak neve volt felírva, a nádornak adták át. Ugyan így szavaztak a jelenlevő főurak és nemesek is. A szavazatok összeszámítása után a nádor külön szobába hívta össze a jelölteket és a következő tartalmú latin beszédet intézett hozzájuk: «Mikor Isten kegyelméből, szorgalmas vizsgálás után mindenek szerencsésen véghez vitettek és jó renddel megtörténtek és ezt az ügyet odáig viltük, hogy a pozsonyi országgyűlés első törvényczikke szerint ami valiásunk élére elöljárók állítattak, oly emberi szavazatokkal, — melyek egyúttal isteniek is — ezen szent zsinaton megjelent méltóságos, nagyságos és tekintetes, úgyszintén tisztelendő és nagytudományú férfiak szavazataival superintendensekül megválasztattak — először Te, tisztelendő Illés uram — és Te tisztelendő Sámuel uram, lettetek ezen méltósággal megtisztelve és harmadikul Te tisztelendő Abrahamides Izsák lettél elhíva. Mondom, hogy isteni és emberi szavazatokkal bizatik reátok ez a méltóság és a ti vállaitokra gond és teher nehezül. A kegyelemnek és világosságnak istene, akitől jön minden jó és tökéletes ajándék és aki titeket ezen hivatalra az ő eszközeiül elhívott és az ő juhainak őreivé tett: Ő legyen nektek segítségtekre az ő szent lelkének erejével; ő támogasson titeket, hogy egészséges tudománnyal és példás élettel előljárjatok; Krisztusnak egyházát, az ő népét összegyűjtsétek, hogy ekként az ő szent neve dicsőitve és ennek a királyságnak boldogsága előmozdítva legyen.» Lányi Illés eleinte szerényen és szép beszéddel vonakodott ezen nehéz állás elfogadásától; már csak azért is, hogy az emberek ne gondolják, mintha éppen ő, nem annyira arravalóságáért, mint inkább a nádor úr kedvéért lenne ezen méltóságra felemelve. Melik is szerénykedett. A nádor azonban mind a kettőnek azt válaszolta, hogy indokaikat nem fogadhatja el; különösen pedig Lányinak kifogásait megczáfolta. Végre mindketten belenyugodtak és elfogadták a választást. Ezután éppen déli 12 órakor, összes zsolnai harangok zúgása mellett, az egész gyülekezet a templomba vonúlt az egész városon végig. Elől ment ko-