Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1910

1910. augusztus Ünnepély

13 Bátran mondhatjuk róla, hogy hasonló nagy tekintéllyel biró evang. férfiú sem előtte, sem utána nem volt e hazában. Ő volt az, aki a belbékét megzavaró és a királyi udvarnál settenkedő erőszakos róm. kath. főpapokkal, különösen a protestáns családból származott túlbuzgó Forgács Ferencz bíboros érsekkel szembeszállt és a bécsi béke határozatainak becsületes végrehajtását követelte. Minden esetre legtöbbet tett arra nézve is, hogy a superintendensekre vonatkozó jog, ne maradjon csak a papiroson, hanem minél elébb az életben is megvalósítassék. Mihelyest a törvény szentesítést nyert, Thurzó azonnal gondoskodott arról, hogy az egyes seniorátusok külön értekezleteket tartsanak a törvényes jognak mikénti megvalósítása és gyakorlása ügyében. így Vágbeszterczén az 1609. január 16-án össze jöttek a lelkészek; arról tanácskoztak, hogy ki tegye meg az első kezdeményező lépést? A lelkészi kar-e, vagy pedig a világi rendek? Láni illés az akkor élt ev. lelkészek legjelesebbike, ez. utóbbit ajánlotta. Ehhez képest első sorban gr. Thurzó Györgynek tanácsát kérték ki. Azután Balassa Zsigmondét és Szúnyog Mózesét. Egyúttal megválasztották a papság részéről azokat a tagokat, akik a felső trencséni seniorátus részéről részt vegyenek majd az összehivandó superintendens választó gyűlésen. Ezek pedig a következők voltak: Láni Illés, Paulinyi Sámuel és Kruspér István. Ugyanezen kérdésben tanácskoztak 1609. jul. 15-én Zsolnán is. Jelen voltak: Doroticius Tamás rózsahegyi, Schrott Boldizsár szentendrei és Mokosini Márton teplai lelkészek. Voltak más megyebeliek is, egyházi és világi részről egyiránt. Ugyanazon év augusztus 7-kén tartottak gyűléseket a turócziak is Szucsdnban, ahol maga Thurzó György is megjelent Révai Péterrel és Thurzó Miklóssal együtt. Voltak még más nemesek és Jelkészek is, kiknek neve azonban nincs feljegyezve. Valószínű, hogy a felvidék minden seniorátusa előlegesen tanácskozott az egyház belügyeinek rendezéséről és a superíntendensek választásáról. Ekként kellő előkészülettel, gr. Thurzó György nádor összehívta 1610. márczius 28—30. napjaira azt a zsolnai zsinatot, melynek mi most — kegyeletes szívvel — 300 éves emlékét üljük. Kermann Dániel, a XVIII-ik századbeli híres evang. püspök „Hungária Evangelica" czímű munkájában így írja le annak lefolyását: „Mikor a zsinat megnyitásának napja közeledett, gr Thurzó nádor márczius '27-én ünnepélyesen vonult be Zsolnára. Előtte ment mintegy 40 fegyveres, kopjás ember; ezekután maga a nádor kíséretével együtt lö kocsin. Az eléje jött tíz főúr üdvözlése után az egyházi rendhez tartozók közül Fabricius János, galgóczi lelkész, szép üdvözlő beszédet mondott. Mintegy órai pihenés után a nádor magához vévén a mágnásokat, nemeseket és lelkészeket, a keresztény egyházakban szokásos hymnus „Veni sancte spiritus'

: eléneklése után, röviden előadta, hogy mi határoztatott el nem régen a szucsáni egyházi gyűlésen; előadta azokat a fontos okokat, melyek miatt ide Zsolnára kellett összehívni a közzsinatot. Felhívta a jelenlevőket, hogy isteni félelemmel arról gondolkozzanak, ami az egyház javára szolgál, amire ő is lehetőleg törekedni fog. És minthogy némely kiküldöttek még nem jelentek meg, illőnek és igazságosnak találta, hogy a tárgyalás a következő napra halasztassék, ámbár neki ez a halasztás nem volt kellemes. Mikor aztán a jelenlevő küldöttek a nádornak hálás köszönetet mondtak gondosságáért, az egész egyházat illető rendért és bölcseségeért, egyúttal megígérték neki, hogy mindent elfognak követni, hogy az ő várakozásának megfelelhessenek, ezzel mindnyájan lakásaikra távoztak. Másnap reggel az összes küldöttek a templomban gyűltek össze. Itt ismét elénekelték a fent említett hymnust; Lányi Illés pedig imát mondott, kérve Istent, hogy mint minden jónak és tökéletes ajándéknak adója, mint a rend-