Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1909

1909. augusztus

73 Szekerka Pál, Ringbauer Gusztáv, Fuchs János, Schmidt 29—31. Károly Jenő, Hirschmann Nándor és Király Ernő. b) Igazolvánnyal: Okolicsányi Gyula, ifj. Laszkáry Gyula, Szemere Béla, Kovács Sándor, Sztranyavszky Sándor, Kirchner Mihály, Szulyovszky Aurél, Sobó Jenő, Lepossa Dániel, Leidenfrost Tódor, Kujniss Gyula, Beliczay Endre, Ivánka László, Rákóczy István, Szilvay Gusztáv, Bodó János, Lenhardt Károly, dr. Petöcz Károly, Draskóczy Zsigmond, Kirchner Gyula, Kesztler Tivadar, Sziklai Ottó, dr. Hits Károly, báró Sólymossy Ödön, Gyapay Ede és Czambel Samu; továbbá: Frenyó Gyula, Schleiffer Károly, Schőnwieszner Kálmán, Biszkup Béla, Bándy Endre, Gaál Mihály, Maróthy Emil, Wenk Károly, Pröhle Henrik, Horváth Sándor, Balczó Lajos, Krupecz István, Hajdú Lajos, Vitéz Lajos, Szabó Kálmán. 30. (H.) Miután az 1848. évi XX. t.-cz., különösen pedig annak 2-ik és 3-ik pontja, mely a vallásfelekezetek közötti egyenlőséget s viszonosságot kimondja, még mindég nincsen végrehajtva: a kerületi közgyűlés ez alkalommal is, elismeréssel veszi tudomásul, az egyetemes gyűlésnek, illetve a két protestáns egyház közös bizottságának az 1848. XX. t.-cz. megvalósítása s az 1907. XXVII. t.-cz. s a vonatkozó utasítás módosítása tárgyában tett lépéseit, megnyugodnia azonban csak akkor lehet, ha a sürgetett törvényhozási s kormányhatósági intézkedések tényleg meg is történnek; miért is újból felkéri az egyet, közgyűlést, az 1848. XX. t.-cz. teljes végrehajtásának, valamint az 1907. XXVII. t.-cz. s a vonatkozó utasítás módosításának továbbra is erélyes szorgalmazására. 31. (H.) Az alsózellői lelkész Sárkány Emil panaszolja, hogy az egyházközségéhez tartozó Bussa szórványhely plébánosa, egy ev. cselédnek ev. fiát, tudta s beleegyezése nélkül eltemette, állítólag azért, mert csak ezen feltétel alatt engedte meg a harangoztatást s a szülők elég gyengék voltak a plébános ilyszerü megfélemlítésének engedni, fennálló törvényeink értelmében az ilyen esetek jogorvoslás tárgyát nem képezhetik ugyan, de mint lelkészeink jogkörébe vágó durva beleavatkozások, nagyon alkalmatosak, az egyházak közötti békesség feldúlására s a XVIII. század vallási villongásainak viszszaidézésére, a mi viszont az államkormányzatra nézve sem lehet közönbös: miért is a kerületi gyűlés ez ügyet, mint sérelmet az egyetemes gyűléshez terjeszti, megfelelő intézkedés végett.