Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1909

1909. augusztus

8 1. kat! A m i g ösi alapján áll, amig a tiszta evangyéliom egyháza marad, addig élni és maradni fog, addig gazdag is, mert Krisztus az ö gazdagsága. Ámen. Erre felhangzott az egyházi vegyes kar szivet-lelket megkapó éneke, Frühwirth Samu karmester vezetése mellett s előadta Glucktól a XXIV. zsoltárt. Utána nt. Händel Vilmos nagyhonti főesperes emlékezett meg a nap jelentőségéről a következő szívhez szóló szavakkal: Az istennek kegyelme és az ö békessége legyen mindnyájunkkal. Ámen. Amikor e helyre lépek, melyen állok, megremeg egész valóm. S mi teszi ezt? Az a gondolat K. atyf.l hogy szent hely az, a melyen állok. S nekem úgy tetszik, hogy megzendül lelkemben az a hang, melyet egykoron Mózes ott a Horeb hegyén hallott, a hang: „Vesd le saruidad lábaidról, mert a hely melyen állasz szent föld." S mi avatja szentté? Oltárt emeltek itt a buzgó elődök, a melyen a jelen nemzedéke, mint egykoron magok az építők bemutatja hálaáldozatát, a megtartó kegyelmes Istenünknek és Atyánknak! S könyörgéssel fordul hozzá, hogy legyen továbbra is megtartó kegyelme velünk és legyen segítségünkre a sokszorosan megtámadott Sionunk megtartásában és fejlesztő építésében! Most is, mint a kerületbeli egyházak kiküldöttei és képviselői megjelentünk e kézzel csinált Istennek szentelt hajlékban, hogy bemutassuk áldozatunkat, mely a szív hálaérzelmeiböl fakad és mint lángoló tűzoszlop emelkedik ég felé. S e világításnál látom azokat is, kik ugyanilyen érzelmektől buzdíttatva léptek e szent földre, évtizedekkel, söt századokkal ezelőtt. Igen ök velünk vannak és bíztatva és bátorítva integetnek felénk, söt hangoztatják. Tartsd meg a mid van, hogy senki el ne vegye a te koronádat. Ök megtartották azt, mindenök még életök feláldozásával is! így beszélik ezt a templom kövei, így hirdetik ezt e városnak az evangeliom által megszentelt helyei! Hát mi érzéketlenek lehetnénk ezen a lelket megragadó és megrázó biztatás iránt? Nem, nem, ez nem lehet! Azért jelentünk meg itt, hogy áldozzunk ne csak a lelkesítő emlékezetnek, de mutassuk be hálaáldozatunkat Istenünknek azon megtartó kegyelmeért hogy adott egyházunknak ez idö szerint is oly vezéreket, kik szolgálatában fáradhatlanok és 50 éven át kitartottak abban, a buzgó sáfárok odaadó hűségével! Jertek annak okáért, alázzuk meg magunkat jó Istenünk előtt és adjunk hálát ebbeli kegyelmeért, imádkozzunk: Hálát adunk neked jó Istenünk, hogy sokszor végveszélylyel fenyegetett Sionunkat, lánglelkü buzgó vezéreink bölcsesége s példaadása mellett megtarthattuk mind e mai napig; hálát mondunk azért, hogy a veszély óráiban nem engedtél csüggedni kicsinyhitüségünkben s megaczéioztad erös akaraterővel a küzdelemben lankadó karokat; hálákat adunk azért is, hogy megtartottál az irántad való hűségben, a mikor sokan-sokan, kik hittestvéreknek vallották magokat, — rútul elhagytak! Neked köszönjük jó Atyánk, hogy most sem vagyunk, (mint a te küldötteid,) bölcs és buzgó vezérek híjával, kik a megkísértés nehéz óráiban, nem hagyják el helyöket, nem fordulnak el a nyájtól, a mely gondjaikra van bízva, füves legelökön nyugtatják azt s csendes vizekhez terelgetik. Igen ök megvidámítják lelkünket s az igazság ösvényén vezetnek minket a te nevedért. S mikor azt vallja egyik is, másik is, szeretve tisztelt vezéreink közül. „Én Istenem, te vagy az én reménységem, én bizodalmam, gyermekségemtől fogva reád támaszkodom születésem óta: akkor velők együtt, folytatólag kérjük: ne vesd el őket az ö vénségök idején s mikor elfogy az ö erejök, ne hagyd el őket. Nekünk pedig add az engedelmesség lelkét, hogy legyünk szófogadók