Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1909

1909. augusztus

20 kerületet terhelik. Örömmel jelzem, hogy Karancsságon uj missiói pont létesült. Egyetemes felügyelő urunk tisztelt nővérei br. Prónay Róza és Irma úrhölgyek fáradozásainak és áldozatának köszönhetjük, hogy ott a főúri lakban az imaházat felszentelhettem, ahova időről-időre a missiói lelkészt küldöm istentiszteletet végezni. Igen tiszteletre méltó dolog, hogy br. Prónay Róza ő méltósága a szórványból hitünkön lévő elhagyott gyermekeket maga köré gyűjti és vallásunk szent tanaiban azokat oktatja. Lám példát ád ezen nemes főúri szív, hogy lehet hitoktatókra szert tenni, ahol rendes egyházi közeg e tisztben el nem jár, vagy el nem járhat. Hálás köszönetet tolmácsolok e helyütt is a Méltóságos bárói családnak ilyetén ténykedéséért, itt elő sem sorolván mindazon áldozatokat, amelyeket e téren a szórványban hoz, mert szép a bibliai elv, »Ne tudja a balkéz, mit tesz a jobb«. A karancssági imaház felszentelésének fényét emelte az egyet, felügyelő úr, valamint báró Podmaniczky Géza úr és főúri családjaiknak jelenléte, több kedves hivőnk és a szórványbeli hitsorsosainknak szép száma. Uj missiói pontokat létesített az ujtordasi lelkész buzgósága Martonvásár és Érd községekben. Galgóczon is berendeztettem a missiói istentiszteleteket a felsőzellei lelkész buzgó közreműködésével. Azon reményben voltam, hogy ez évben már bemutathatom a Főtisztelendő Közgyűlésnek ami missióink teljes képét, hanem sajnos az adatok és előmunkálatok elégtelensége, vagy be nem szolgáltatása miatt, azt ma még nem tehetem. Pedig ha hol, ott kellene gyors és nem csigaléptekkel eljárnunk, mert szórványainkban ami ellenségünk, mint ordító oroszlán szerte jár, keresvén kit nyeljen el. A missiónak egy szép nemét életbe léptette ami egyet, egyházunk a Luther-Otthonnak Budapesten való szervezése által az ev. valláson lévő »főiskolai hallgatók tanulmányainak megkönnyitése, minél tökéletesebb kiképzése, keresztyén erkölcsi életre nevelése« s tegyük hozzá az evang. hitfelekezeti öntudat fejlesztése czéljából. Isten segíts! Szerintem azonban ezen szép Otthon csakis akkor lesz betű szerint evang. LutherOtthon, ha azon internátusban nemcsak az úgynevezett világi fakultásokon járó egyet, hallgatók találnának »Otthont«, de első sorban ott találjuk theológusainkat. Ez ne maradjon csak pium desideriumnak, amit vagy félszázad óta szóval és jegyzőkönyveinkben hangoztatunk, hogy hazánk fővárosában legyen theol. fakultásunk; de ezen szavunk testté is váljon. Jogunk van azt követelni az államtól, de hatalmunkban van, hogy ami theol. intézeteinket ott összpontosítsuk. A missiói működésnek terén egy szép alkotás történt ezen közigazgatási évben, amennyiben az egyet, egyházban kül-