Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1909

1909. augusztus

18 egyházban minden hatalom az egyházközségből ered«, amelyek .— kevés kivétellel — oly görcsösen ragaszkodnak az egyházközség szórványterületének maguknál való megtartásához: ott ahol a lelkipásztorkodás missiói terén s főkép a hitoktatásnak a diasporában való berendezésénél segédkezet kell nyújtani, az egész terhet — kevés kivétellel — az egyházkerület vállain hagyják, ahova az egyházjogilag nem is tartozik. Pedig, ha hol, ugy a missiókban kell kifejteni manapság erős egyházi munkát, mert főkép ennek hiánya okozza azt, hogy ami egyházunk a legmagasabb százalékát szolgáltatja a reversálisoknak hazánkban és az áttéréseknél is folyton veszít. S e téren a helyzet nem javult azon irányban sem, ahol az ellenfél még jobban szervezkedett. Mert amint közjogilag minket némileg megnyugtatott, hogy a »Ne temere« decretum a maga eredeti formájában fel lett függesztve, úgy az aki a dolog lényegébe behat és a »Ne temere«-t mintegy helyettesítő institutiókat, amennyire napfényre kerültek, olvassa, nem mondhatja, hogy helyzetünk javult volna. De mind e mellett mi részünkről, egyházunk jellegénél és szelleménél fogva, hazánk közkincsét a felekezeti békét fenn fogjuk tartani és csak oda kell törekednünk, hogy a szórványok elégséges gondozása által, a minket annyira megszomorító reversális és áttérési esetek nagy mérvű elterjedésének Isten segedelmével egyházunk javára véget vessünk! B czélra azonban elegendő számú lelkipásztorra volna szükségünk, ám ezek fogytában vannak: a theológusok száma csekély, a mult közigazg. évben még apadt is. Szemben a lelkipásztorkodás fontos féladatával a bajt még az is fokozza, hogy éppen a lelkészjelöltek hiánya miatt, alighogy elhagyták az akadémiát a candidatusok, nyomban alkalmaztatnak, minden gyakorlati kiképzés mellőzésével. Szerintem nékünk országos egyházunkban három theol. akadémiára absolute nincs szükségünk; szükség van egy gyakorlatilelkészi cursusra, mondjuk az úgynevezett szemináriumra, a növendékeknek a théológiai pályán való teljes ellátására, a tandíjnak eltörlésével. Talán akkor nagyobb számmal jönnének az ifjak a théológiai pályára, bár e téren kell, hogy az anyagi előny háttérbe szoruljon és a fiatalokban az interna vocatio döntsön. Áldások e téren a theol. Otthonok! Ez intézetnek kell, hogy kellő segélyt nyujtsunk, ingyenes helyeket alkossunk s így az egyházközségeket bevonjuk a lelkésznevelés terhei viselésébe. Ne mondjuk azt, hogy, ez uj teher! Nem! Az Urnák terhe ez, amely gyönyörűséges. És emberileg mondva, ha p. o. csak költségek, amelyek kifolynak a papválasztási perekből, évente az egyházak által a theoíogusok ellátására fordíttatnának, akkor is több lenne nyomban az ingyenes helyek száma. Pedig ha mire, úgy.-— főkép ezen nehéz időkben — papválasztási perekre nincs szükségünk. És én tisztelém azon