Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1909

1909. augusztus

12 mindkét elnöke ez évben töltötte be az egyházi téren kifejtett működésének 50-dik évét. Ötven esztendő, nagy idő! És ha a közszolgálatban 50 éven teljesített munkásságot mindenkinél megszoktuk becsülni és elismerésünket nyilvánítani: mennyivel inkább tartozunk ezzel a jelen esetben, midőn egyházunk két oszlopos tagjáról van szó, akik egyidöben ünneplik közöttünk és velünk együtt az egyháznak és a hazának szentelt félszázados tevékenységüknek emlékét. A főtisztelendő és méltóságos püspök úr, született 1834. julius 24-én theologiai tanulmányainak befejezése után, melyeket Pozsonyban, Bécsben, Bázelben és Halléban folytatott: 1859-ben, azaz épen 50 év előtt lépett mint a beszterczebányai ág. hitv. ev. gimnázium fentartó hatósága által megválasztott tanár az egyház szolgálatába; 1870-ben engedve a liptószentmiklósi egyház hívásának mint ev. lelkész a nevezett városba költözött; 1872. pedig liptói föesperes lett és a midőn 1890-ben a dunáninneni kerület püspöki széke választás útján betöltendő volt: a közbizalom feléje fordult és ötet emelte ezen igen díszes, de terhes kötelezettségekkel járó állásba. Ezen időtől fogva, ámbár magasztos hivatásának gyakorlásában sok keserűség és méltatlan támadás érte s családi életében sem volt súlyos csapásoktól megkímélve, mégis mindezeket keresztyéni megadással tűrve, teljes odaadással, ernyedetlen buzgósággal és fölülmulhatatlan pontossággal teljesíti azokat a kötelességeket, melyekkel egyházunknak és édes magyar hazánknak tartozik. Bizonyságot tesz erről azaz általános tisztelet és szeretet, mellyel a hívek nagy sokasága körülveszi és a melyben egyházi intézményeink részesitik; de bizonyságot tesz az a körülmény is, hogy a magyar ev. egyház körén kívül álló tényezők is kifejezést adtak elismerésüknek. így 1896-ban a milleniumi országos ünnepek alkalmával Ö cs. és ap. kir. Felsége a II. oszt. vaskorona renddel tüntette ki; 1897-ben pedig midőn a protestáns világ a Melanchton születésének 400 éves fordulóját ünnepelte a rostocki egyetem a theologiai tudományok doktorává avatta. Egyházkerületünknek világi elnöke méltóságos draskóczi és laszkári Laszkáry Gyula úr, született 1839. szeptember 11. szintén 1859-ben vagyis azon mozgalmas időkben, midőn a magyar nemzet évszázados jogaiért egyházi téren is fel kellett venni a jogtipró abszolutizmus ellen a küzdelmet, lépett az egyház szolgálatába, elfogadván alig 20 éves korában a hontmegyei kiscsalomjai egyházközségben a másodfelügyelöi állást; 1861-ben átvévén a romhányi birtokának kezelését, Nógrád megyébe költözött s a bodonyi egyház felügyelője lett; 1890-ben a nógrádi esperesség felügyelőjévé választatott s aztán ezen esperesség képviseletében részt vett, a zsinati tárgyalásokon; 1895-ben a dunáninneni kerület felügyelőjévé választatott s mint ilyen még ugyanazon évben meghívatott a főrendi házba, mely ötet immár 12 éven át küldötte ki a közösügyek tárgyalására hivatott országos bizottságba vagyis a delegácziókba. De nem csak egyházi téren, hanem családi hagyományaihoz híven, a közélet egyéb mozgalmaiban is élénk részt vett; tagja a nógrádmegyei törvényhatósági és a nógrádmegyei közigazgatási bizottságnak és a mi ránézve különösen jellemző minden állásban, minden téren tekintet nélkül a politikai áramlatok és hatalmi tényezők kaleidoszkopszerü változásaira, mindig nyíltan és tartózkodás nélkül adott kifejezést legbensőbb meggyőződésének. Sajnos! hogy az ilyen jellemek és áldozatkész egyének mind ritkábbak lesznek közéletünkben. Egyrészt a társadalmunkban hovatovább jobban elharapódzó indifferenrentizmus, másrészt a létért való küzdelemből fakadó gondok sok, különben hivatott erőt elvonnak az egyházi téren a közszolgálattól; de már az a körülmény is, hogy az egyházi tradicziókkal biró családok kezeiből a föld-