Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1908
1908. augusztus
91 50. (B.) A múlt évi egyetemes gyűlési jegyzőkönyv 53. pontjában 50 közölt s a kerületekhez nyilatkozattétel czéljából leszállított, az iskolai bizottságok szervezéséről szóló szabályrendeletnek az egyetemes iskolai bizottságokra vonatkozó részén szükséges módosításokhoz az egyházkerületi gyűlés hozzájárúl. 51. (B.) Az egyetemes gyűlés m. évi jkve 23. pontjában foglalt felhívásra, mely szerint kerületünk is az 1907. évi XXVII. törvényczikkben és az ennek végrehajtására kiadott 76000. számú utasításban autonómiánkra vonatkozólag sérelmeseknek vélt itézkedésekre nézve memorandumát az egyetemhez, ennek tanügyi bizottsága útján küldje be, a kerületi közgyűlés, helyeselve az e tárgyban az országgyűlés képviselőházához egyetemes egyházunk részéről beadott kérvényben főleg a törvény 35-ik §-ára és a tanítóink felett a minister fegyelmi jogát megállapító §§-ra nézve elfoglalt álláspontot, felkérni határozza az egyetemet, hogy ennek a kérvényének sikeres elintézését szorgalmazza; egyben a pozsonyvárosi egyházmegye szorosan e tárgyban hozott következő (f. évi jkve 19. számú) határozatát is az egyetemes tanügyi bizottsághoz beküldeni rendeli. »Egyházmegyénk autonómiánk korlátozását leginkább abban látja, hogy a törvény a fegyelmi jog gyakorlását csaknem teljesen kiveszi az egyház kezéből (24. §.) Továbbá utal arra a visszás helyzetre, hogy a törvény és a végrehajtási utasítás (3. ill. 7. §.) a 6. évötödös korpótlékot — 1000 K-ig növekedő összegben — úgy az 5—5 éves szolgálati idő, valamint az esedékes összeg tekintetében oly kivétel nélkül kötelező módon állapítja meg, hogy még azok a gyülekezetek is, a melyek már eddig az állami tanítókénál jóval magasabb alapfizetést biztosítottak tanítóiknak, s így az 1907. évi XXVII. t.-cz. szellemének s üdvös czélzatának saját erejükből már régen megfeleltek: pusztán a törvény betűje szerint kénytelenek híveik megterhelése mellett újabb áldozatot hozni, vagy ha erre egyáltalában nem képesek, eddig nemes öntudattal őrzött autonómiájuk rovására államsegélyért folyamodni.« 52. (B.) A püspök úr bemutatja > a Trencsén vármegye közigazgatási bizottsága által hozott s hozzá tudomásvétel végett megküldött 361/1441. és 501/2063 számú határozatokat, melyek elsejében a kisszaniszlói-, másodikában pedig a felsőzárosi tanítók államsegélyének a magyar nyelvlanítás elégtelensége miatti megvonása czéljából arra hívja fel az illető ág. hitv. evang. iskolaszéki elnököket és a tanfelügyelőt, hogy a tanítók nyugtáit ne láttamozzák; egyben jelenti a püspök, hogy ez eset alkalmából a vallás- és közoktatásügyi ministernél közbenjárt s hozzá fölterjesztést intézett, amelyben hangsúlyozva, hogy a magyar nyelvtanítás sikertelensége esetén a törvényes úton való orvoslást maga is szükségesnek tartja, azt a nézetét fejezi ki, hogy a tanító államsegélyét a vármegyei közigazgatási bizottság nem, hanem
