Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1908

1908. augusztus

5 autonómiánk mind inkább háttérbe szorul s az állam befolyásának és 1. rendelkezési jogának mind nagyobb tért kell engednünk. Tagadhatatlan, hogy a mostani materialisztikus korban, midőn minden testület, sőt minden egyén iránt oly követelésekkel lép fel a társadalom, melyeket régi szegény helyzetünkben kielégíteni nem tudtunk volna; de meg természetesen mindezekben oly vágyak és igények támadnak fel, hogy az állam segedelme nélkül magunkat fentartani alig tudtuk volna; — de viszont az is tagadhatatlan, hogy ezen segély igénybevételével az állam oly befolyást szerzett egyházunk és főleg iskoláink adminisztratiójára, amely eddigi függetlenségünket nagy mértékben csorbította és autonómiánk, mely eddig az a pánczél volt, mely bennünket úgy a hierarchikus egyház, valamint az államhatalom támadásai ellen megvédett, most foszlányokban szedetik le egyházunk testéről. Reménylem és hinni akarom, hogy erre a védpajzsra az államhatalom támadásai ellen többé nem lesz szükségünk; de ha ez ismét bekövetkeznék, ott állanánk vele szemben fegyvertelenül.. Másként áll a dolog azon támadásokkal szemben, melyeknek a hierarchikus egyház,részéről ki vagyunk téve; érthető megdöbbenéssel vette azt hiszem egyházunk minden tagja a pápai kúria legújabb »ne temere« kezdetű brevéjét tudomásul, mert ez már nyílt támadás nem csak minden nem katholikus egyház ellen, de egyenes támadás hazánk alaptörvényei ellen, melyek a vallásegyenlőség tételén épültek fel; tagadása a szabadság és felvilágosodottság legelemibb fogalmainak, midőn azt állítja, hogy mindazon házasság, mely nem köttetett kath. lelkész előtt, érvénytelen s ebből folyik természetesen, hogy minden nem ilyen házasságból származott utódok törvénytelen gyermekek. Nem tudom azt hiszi-e a pápai kuria, hogy mint VII. Gergely korában a császárok fognak Canossába menni vezekelni? De ez a breve oly vakmerő támadás a felekezeti béke ellen, hogy én reménylem, sőt meg vagyok győződve, hogy a hazafias magyar kormány ezzel szemben határozott állást fog foglalni és azt hazánkban érvénytelennek nyilvánítandja. A mostani állapotban már szinte elkerülhetetlen a zsinat megtartása. mert egyházunk ilyetén átalakulása következtében törvényeinket, különösen azok közigazgatási szakaszait ezekhez alkalmazni, ezek szellemében módosítani szükséges s azt his2em, hogy ez a közel jövőben létre is fog jönni. Megelégedéssel tekinthetünk egyetemes nyugdíjintézetünk fejlődése elé, mert az által, hogy a lelkészi karnak a nyugalomba vonulás esetére tisztességes megélhetést tudunk nyújtani, azon reményt táplálom, hogy a tehetségesebb, képzettebb része az ifjúságnak fog igyekezni a lelkészi pályára lépni, miáltal egyházunk lelkészi karának színvonala természetesen csak emelkedne. Fájdalommal kell megemlékeznem egyházunk két régi, előkelő oszlopos tagjának báró Podmaniczky Frigyes és Fabinyi Theofil, ő nagyméltóságának a bányakerület hosszú éveken volt felügyelőjének