Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1907

1907. augusztus

5 hogy a kerület értelmiségének összejövetele egy-egy előkelőbb, neve- 1. zetesebb városában egyházkerületünknek, ott az egyháziasság emelésére szolgál s mert a felsőkomáromi esperesség és a komáromi egyház mint kerületünk tiszta magyar esperessége és egyháza példát mutat rá, hogy magyar nyelvű hiveink ép oly buzgó protestánsok, ép oly igaz lélekkel imádják Istenünket, mint bármely más anyanyelvű hiveink. Azért a komáromi egyház felhívására örömmel járultunk hozzá, hogy ez évben itt tartsuk meg a kerület gyűlését. A lefolyt év egyházunkra legfontosabb mozzanata volt az 1848. XX. t.-cz. végrehajtásának szorgalmazása, úgy, hogy annak 3-ik szakasza, mely a protestáns egyházak szükségleteinek országos alapból való fedezését teszi az állam kötelességévé, egy bizonyos fokig az országgyűlés által megszavaztatván, a kormány által ez évre folyósíttatott s így remélhetjük, hogy a mennyiben az ország anyagi viszonyai engedik, az fokozatosan emeltetni is fog. Másként áll azonban a 2-ik szakasz végrehajtása; e végett a református testvérekkel közös bizottság egy átiratot intézett a közoktatásügyi miniszterhez, melyben e szakasz végrehajtását: a be vett vallásfelekezetek teljes egyenjogosítását kéri. Sajnálattal kell azonban jelentenem, hogy ezen átiratunkra a miniszter válasza egyállalában nem volt kielégítő, azt mondván, hogy miután ez úgyis törvénybe van iktatva, tovább ebben a kormány nem mehet; holott mindnyájan tudjuk, hogy ez a törvény eddig soha végrehajtva nem lett s egy törvény végrehajtás nélkül irott malaszt marad. Ezen válasz következtében a református testvérekkel közös bizottság egy ujabb fölterjesztést fog beadni, melyben az sürgősen és határozottan kéri orvoslását azon sérelmeknek, melyek a párbér, a felekezeti iskolákhoz való hozzájárulás és a kegyúri terheknek hiveinkre rótt és rajtuk minden lépten végrehajtott adózások által hárulnak. Nagy fontosságú egyházunkra az a törvény is, mely a felekezeti tanitók fizetésének állami hozzájárulás útján való emelését lépteti életbe; mert ez által, hogy iskoláinkba a hatóságnak nagy mérvű befolyást enged, az által főleg, hogy a fegyelmi jogot nagyrészt kiveszi az egyház kezéből, természetesen autonómiánkon üt érzékeny csorbát. Annak, hogy az állam teljes betekintéssel bírjon a felekezetek iskoláiba, jogosultságát elismerem; mert tagadhatatlan, hogy sok felekezeti iskolában a tanítás nemcsak nem felel meg az országos és szentesített rendelkezéseknek, de sőt oly szellemben vezettetik, mely az ifjúság lelkébe a magyar nemzet iránti gyűlöletet plántálja be; pedig az én meggyőződésem az, hogy ez az ország csak addig áll fenn, mig itt a politikai vezetés, a hegemónia a magyar nemzeté s minden ez ellen intézett támadás az ország integritása ellen van intézve. Már pedig azt egy állam sem tűrheti, hogy fiai saját fennállása elleni tendencziákban neveltessenek s félek tőle, hogy ha ezek a tendencziák nem szűnnek meg, az állam kénytelen lesz a népnevelést egészen a kezébe venni, mi a vallásos, az egyházias nevelés rovására lenne.