Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1905
1905. augusztus
59 nyelvét, és megállapította azon még fonákabb, dolgot, hogy a nem magyar anyanyelvű lakosságnak 83*2 %-a nem ért. nem beszél magyarul. A nem magyar tannyelvű elemi népiskolákban a magyar nyelvnek, mint kötelezett tantárgynak tanítását az 1879: XVIII. t.-c. 4. §-a* rendeli és mégis a legújabban beszerzett adatok szerint a hazánkban létező 3343 nem magyar tannyelvű népiskola közül — melyek 90 kivételével felekezeti iskolák — 1340-ben a magyar nyelv nem taníttatott sikerrel. A tapasztalat tehát azt igazolja, hogy a nem magyar tannyelvű népiskolák nagy részében a magyar nyelv tanítása csakis a magyarul gépiesen való írásra és olvasásra terjed. Az ilyen népiskolákból magyarul beszélni tudó gyermek alig kerül ki. Ezen tarthatatlan állapoton, mely különben a nem magyar ajkú honpolgárokra a legkárosabb, okvetetlenül segítenünk kell. Segítenünk kell pedig nem csak azért, hogy a 26 év előtt szentesített törvénynek érvényt szerezzünk, — nem csak azért, hogy ily módon az állam nyelvét a nemzet összeségének tulajdonává tegyük, — de szükséges a törvény végrehajtása hazánk nem magyar ajkú lakosságának érdekében is; mert őket a magyar nyelv bírása az élet különböző viszonyaiban a könnyebb megélhetésben segíti és megóvja sok olyan bajtól, amely a magyarul nem beszélő honpolgárokat lépten-nyomon érheti. Végre kell és végre is lehet hajtanunk a szóban forgó törvényt anélkül, hogy ezáltal a hitfelekezeteknek és községeknek azon jogát érintenők, hogy iskoláikban a tanítás nyelvét maguk állapíthatják meg, tehát anélkül, hogy bárkit is anyanyelvének használatában és az ezen nyelven való tanulásban korlátoznánk. Hazánknak minden polgára csak úgy boldogulhat igazán, ha részese az egységes magyar nemzeti életnek és művelődésnek. Ez pedig csak úgy lehetséges, ha az államnyelv ismerete útján rendelkezik az érintkezésnek azzal a közös közvetítő eszközével, mely a nemzetnek faj, vallás, nemzetiség szerint széttagolt egyedeit egy nemzettestté olvasztja össze. Nem magyar ajkú honfitársaink érdeke tehát, hogy bírjanak a magyar állami nyelv ismeretével. Ezt kívánta lehetővé tenni az 1879. évi XVIII. t.-cikk. És minthogy ennek a törvénynek rendelkezései még most sem hatották át a hazai társadalom összes rétegeit, addig is, amíg a népoktatási törvényeknek égetően szükséges revíziója megtörténhetik, állásomból kifolyó kötelességemnek tartom, tisztán a létező törvények alapján, mindazon rendelkezéseket és intézkedéseket megtenni, amelyeknek szigorú és lelkiismeretes végrehajtásától remélhetem, hogy a magyar nyelv az összes nem magyar tannyelvű elemi népiskolákban olyan sikerrel fog taníttatni, hogy az elemi népiskolából kikerült növendékek a magyar nyelvet annyira elsajátítsák, hogy életviszonyaiknak megfelelően gondolataikat magyarul helyesen ki tudják fejezni, továbbá tudjanak magyarul folyékonyan olvasni, írni és számolni. Ezen rendeletemmel tehát nincs egyéb célom, mint az, amelyet már az 1879. évi XVIII. t.-c. kifejez, t. i. az, hogy a népoktatási tanintézetek minden állampolgárnak kellő módot nyújtsanak arra, hogy a magyar nyelvet, mint az állam nyelvét elsajátítsák. Ennélfogva az elemi népiskolai magyar nyelvtanítás sikere érdekében elrendelendőnek találom a következőket: 1. A magyar nyelv tanításának előfeltételei. A kellő tanítási eredmény első feltétele, hogy a tanköteles gyermekek az egész szorgalmi időn át rendesen járjanak iskolába és hogy a legszükségesebb tankönyvekkel és íróeszközökkel el legyenek látva. Eziránt az 1876. VI. t.-c. 30. §-a alapján a közigazgatási bizottságokhoz egyidejűleg rendeletet intéztem. Tanfelügyelő úrnak e tekintetben az a feladata, hogy még a tanév megnyílta előtt úgy a tankötelezettségnek kellő érvényre emelése, mint a szükséges magyar tankönyvek és írószerek beszerzése iránt a közigazgatási bizottság elé megfelelő határozati javaslatot terjeszszen.
