Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1905

1905. augusztus

12 4. pénztár a lipcsei missiónak megküldött s arról annak igazgatósága hozzám az elismervényt beküldte. A mennyiben pedig a f. évi úgy kül- mint belmissiói gyűjtésekről én eddig csak nagyon csonka jelentéseket vettem az esperességektől, nem vagyok azon helyzetben, hogy airól most jelentést tehessek; talán a gyűlés tartama alatt, vagy pedig a jövő évi jelentésekben megtudjuk az ez évi kül- és belmissiói gyűjtéseknek eredményét. Az utolsó évek gyűjtésének azonban az előbbiekkel való összehasonlításából kitűnik, hogy a kül missiói szeretet-adományokkal sajnos lefelé megyünk. Míg missiói egyletek révén a vándorgyűléseket meg nem kezdjük, a külíöld példája bizonyítja, zöld ágra e téren alig is vergődünk. A belmissiói munka terén szükséges főkép a r. kath. legényegyletekkel szemben, hogy mi is az ip iros ifjak szövetkezetét szorgalmazzuk. Annak áldását látom Balassagyarmaton, a hol ezen egyletnek befolyása alatt az evang. öntudat erősen fejlődik, a hitélet szépen fejlesztetik, az erkölcsi és közművelődési színvonal pedig határozottan emelkedik. Ennek bizonyítéka a f. é. julius 9-én lefolyt zászló szentelési ünnepély, a mely nem csak magára az iparos egyletre, hanem az evang. gyülekezetre is áldással járt; sőt maga a társadalom is ezen egyesületet mint társadalmi tényezőt a maga körébe szeretetfel zárta. Sajnos, hogy a kerületünkben netán létező hasonegyletekről én eddig hivatalosan tudomást nem szereztem. Pedig jó, ha az egyház őrállóként áll a társadalmi téren is. Az evang. öntudatot nem csak ifjuságunk zsenge szivében, de a gyülekezetekben is emeli a reformatio napjának a tanuló ifjúsággal való tartása, a mit az utolsó években hoztunk be és a mi a nem evang. tanintézetekben is semmi akadályt nem okoz. A mi kívánatos még, hog^ a lelkészek, a hiloktatók és a tanítók ezen napot a reformatióból vett elbeszélésekkel valóságos ünnepnappá változtassák át és nem csak a mindennapi könyörgés alakjában mutassák be a nagy napot az evang, ifjúságnak. Az ifjúságot nevelni kell evangelikus módon: azután jobb napjai lesznek egyházunknak. De sajnos, az ifjúsági istentiszteletekről vett tudósítások, a mint hézagosak, úgy elégtelenek is. Az ifjúságnak kell, hogy legyen a maga vasárnapi szent beszéde és a hétköznapi könyörgés. Rajta! A meddig engedi az a csekély anyagi forrás, a még el nem láfott szórványokba most is küldök hitoktatókat. Az ipolysági ifjúság ellátását magára vállalta a buzgó nagyhonti alesperes, Krupecz István lelkész; Érsekújvárra küldtem jeles theológusunkat Kirchner Rezsőt. Saját édes magam példájából tudom a külföldi egyetemekről, mily áldás van benne, ha a theologusok a diasporában a vasárnapi evangélisták. A theologus és az egyház között maradjon az összekötő hid. Emelik a hívek egyházi öntudatát a gyülekezetek helyi ünnepségei. Oda tartoznak a lelkészek jubileumai. Kerületünk két tiszteletre méltó testvére tartotta a közel múltban 50 éves működésének napját; Leska János brezovai és Schmid Mihály bokodi lelkész. Az agárdi hivek szeretett lelkészük Gaál Mihály 30 éves lelkészi áldott működé-