Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1904

1904. augusztus

59 Méltóságos Báró Feliig g elő Úr! A lelkészi jövedelem kiegészítéséről szóló 1898. évi XIV. törvényczikknek a kiegészítésre igényt tartó lelkészségek bejelentési kötelezettségét megállapító 3. §-ában foglalt rendelkezés egyes egyházi hatóságok részéről eltérő módon értelmeztetvén, felvetett kérdés alkalmából Méltóságod figyelmét megfelelő további eljárás végett a következőkre irányítom. Nem lehet vitás az, hogy a míg a törvény 2. §-ának első bekezdése azon jövedelmi minimumot állapítja meg, melyen alul az 1898. év előtt rendszeresített lelkészségek jövedelmük kiegészítését kérhették, addig a törvény 3. §-a a jöv. kiegészítésre igényt tartó lelkészségek bejelentésének módját, határidejét és a bejelentés elmulasztásának következményét határozza meg. Ezen egymással szorosan összefüggő két szakasz értelme felett kétely nem merülhet fel arra nézve, hogy azon 1898. év előtt rendszeresített lelkészségek, melyeknek lelkészi jövedelmük az 1600 (ezerhatszáz), illetőleg a kisebb képesítéssel bíró lelkészszel betöltött lelkészi állásra a 800 koronát el nem érte, tartoztak kiegészítésre való igényükei a meghatározott határidőn belül bejelenteni. Az ily lelkészségek tehát ha ebbeli igényüket a törvény 3. §-a illetőleg a törvény végrehajtása tárgyában 1898. évi okt. hó 24-én 4433 ein. szám alatt kelt körrendelet 3. §-ában meghatározott módon és 1899. évi juh hó 30-ig érvényesíteni bármikor elmulasztották, a jövedelmük kiegészítésére való igényliktól ujabb törvényhozási intézkedésig elestek. Ehhezképest a törvény megszorító intézkedése bármennyire is sújtó legyen egyes lelkészségek érdekeire, még sem járulhatok hozzá most már az oly értelmű felterjesztéshez, melylyel egy a törvény 3. §-a értelmében bejelentési kötelezettség alá esett lelkészi állás jövedelmének kiegészíttetése czélozlatnék. Másfelől azonban az 1898. évi XIV. t.-cz. alapgondolatától mélyen áthatva s annak intentióját a maga egészében sajátommá téve: nem zárkozom el a törvény keretében megvalósítható s annak megszorító vagy tiltó rendelkezéseivel össze nem ütköző minden oly nyitott kérdés méltányos megoldása elől, melynél a lelkészek s közvetve az egyházközségek érdekein lendíthetek. Ezzel nem a jelentőségében előttem is nagy fontosággal bíró törvény keretét tágítani, hanem inkább a nagy keret hézagaiba a haladó idők leszűrt igazságait és gyakorlati tanulságait elvként beilleszteni s a köznek javára érvényesíteni szándékozom. Ezen elvi álláspontomból kiindulva, az 1898. évi XIV. t.-cz. 2—3. §-ából folyólag, megengedem, hogy az oly 1898. év előtti rendszeresített lelkészségek, melyeknek jövedelme az 1898. évi XIV. t.-cz. hatályba léptekor az 1600 koronát meghaladta s így az idézett törvény 3. §-ában foglalt bejelentési kötelezettség alá nem estek, az esetre ha ezen jövedelmük az idők folyamán akár a népesedési akár a gazdasági viszonyokkal összefüggő és a törvény 15. §-a értelmében el nem hárít-