Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1903

1903. augusztus

5 Főtisztelendő és méltóságos kerületi gyűlés! 1—2. Fájdalom, a lefolyt évről örvendeteset nem jelenthetek. A statisz­tikai kimutatások rideg számai szerint ismét azt látjuk, hogy egyházunk a reversálisok újonnan felélesztése következtében, ez évben is sokat veszített a vegyes házasságok alkalmával kötött egyezségek által. Ezek a kötések, a mai haszonleső, anyagi korban a legtöbb esetben ismét a gazdag és hatalmas katholikus egyház javára adták el az utódokat, s itt ismét és ismét nem győzöm eléggé lelkészeink figyelmébe ajánlani a lelkészi gondozást. Terjesszék ki fokozottabb mértékben figyelmüket a vegyes házasságkötésekre, s igyekezzenek menteni ott, a hol ez elő­fordul. Kérjük fel azon hitsorsosainkat, akik a képviselőháznak tagjai, hassanak oda, hogy az 1868-iki 53-ik t.-cz. ismét életbeléptetessék, s a felekezeti súrlódásoknak eleje vétessék az által, hogy a vegyes házasságokból származó gyermekek vallásáról törvény gondoskodjék. Az 1848. 20-ik t.-cz. 2. és 3-ik §-ában gyökerező, törvényadta követeléseink megszövegezésére kiküldött bizottságok a református testvérekkel együttműködésüket megkezdették, beszerezték a szükség­leteinkre vonatkozó adatokat; de fájdalom, a mostani parlamenti viszo­nyok mellett, alig lehet arra kilátásunk, hogy ez egyhamar kielégítést nyerjen; sőt a miniszter s a kormány hivatott közegei által kilátásba helyezett emelése az államsegélynek sem történt meg s már attól kellett tartanunk, hogy a mult évi összegben sem utalvánvoztatik ki az államsegély; a mi, közigazgatásunkra bénitólag hatott volna. Ez azonban nem következett be s az államsegély a mult évi összegben ez évben is folyósítva lett. Mint a magyar haza hű fiainak, kiknek ősei életüket és vérüket áldozták a haza szabadságának megvédéseért s kik azóta sohasem szüntünk meg tetttel és szóval küzdeni az alkotmány épségben tartá­saért, elborul lelkünk, midőn azt a parlamenti válságot látjuk, mely­ben hazánk jelenleg szenved, melyből a kibontakozás egyedül a nem­zet jogos, törvényen alapuló nemzeti óhajtásaink kielégítésében lehet­séges s kérjük a Mindenhatót, érlelje meg szeretett királyunk lelkében a meggyőződést, hogy a kielégített Magyarország az ő trónjának leg­erősebb, legbiztosabb támasza, hogy ez a nemzet mennél erősebb, mennél elégedettebb: annál biztosabb bástyája a monarchiának és a trónnak. Vajha azok a tanácsadók, kik hivatvák őt erről meggyőzni, felvilágosítanák őt ez irányban, hogy ez áldatlan állapotnak véget vetve, hű Magyarországának fejlődésében lássa a dinastia jövőjét. A ker. gyűlés világi elnöke buzdító szózatáért, valamint az ünnepi szónok épületes és tartalmas szónoklatáért úgy az énekkarnak is hálás köszönetet mondván, az elnöki meg­nyitót egész terjedelemben jegyzőkönyvbe felvétetni rendeli. 2. Világi felügyelő úr jelenti, hogy Laszkáry Pál, a nagyhonti egyházmegye felügyelője, fontos okok miatt nem vehet részt a ker. gyűlés tanácskozásaiban s magát felmentetni kéri.

Next

/
Oldalképek
Tartalom