Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1896–1900

1899. augusztus

118 125. 123. Ajánltatván magyar nyelvű, népies irányú, mindenek felett pedig jutányos áron szerezhető imakönyvek kiadása, kijelenti a közgyűlés, hogy ez ajánlat s kérelem fontosságát s nagy horderejét elismerve, átteszi ez ügyet a Luther-társaság közgyűlésére s lehetőleg siettetni fogja, elnöksége útján is, e nemes czél megvalósítását. 124. A trencséni egyházmegye laázi lelkészének Svebla Ferencznek azon kérelme, melyhez az egyházmegye közgyűlése is hozzájárult, hogy Dubkova község alsó része "(Alsó-Dubkova), mely Felső-Dubkovától % órányira fekszik, megmaradjon jövőben is, mint keletkezése óta Zárjecs kötelékében, Felső-Dubkova pedig a laázi anyaegyházzal kapcsolatban s hogy az egyházkerületnek az összes polgári községeknek az anyaegyházakba való beosztásáról szóló munkálata módosítassák ilyen értelemben, a kerületi közgyűlés méltányosnak ismervén el, kimondja, hogy Felső-Dubkova, mint eddig, a laázi anyaegyházhoz, AlsóDubkova pedig a zárjecsi anyaegyházhoz tartozzék; szentesítve így a történeti köteléket, elrendeli a polgári községek anyaegyházakba való beosztásáról már elfogadott s megerősített szabályrendeleti munkálatnak ily értelemben való kijavítását. 125. Olvastatik Schulpe Alfonz ipoly-szakállosi felügyelő következő indítványa: Egyházi életünk főbaja a zilált és rendezetlen anyagi viszonyok, melynek sokszor főoka az egyháztagok szegénysége mellett, a nagy egyházi teher. Ezen bajokon segíteni égető szükség. Örömmel kell tehát megragadni az olyan segélyforrásokat, melyek erre kínálkoznak. Egy ily hathatós segélyforrás a hitelszövetkezetek megalakítása, egyházi alapon, egyházi czélokra. Egyházi alapon, a mennyiben az egyháztagok szabadon, önként lépnek be ilyen szövetkezetbe, melynél fogva heti vagy havi keresményük minimális részét befizetve, bizonyos tőkét teremtenek meg, mely kamatokat hoz — és melynél a tőke, szükségben szenvedő egyháztagok részére szigorú föltételek mellett kölcsönökre forgalomban van, viszont a kamat egyházi czélokra lesz fordítva. Itt van tehát a takarékosságra és mértékletességre való szoktatáson kivül, a kettős üdvös hatás; az Ínséges egyháztagok segélyezése és az egyházi szükségletek részbeni fedezése. Hogy egy ilyen intézmény mily üdvös hatású lehet szegényebb, eladósodott egyházakra nézve, például a kamatok czélszerü felhasználása mellett, kézzelfogható. Igen helyes tehát az ilyen intézmények felkarolása. Erre vonatkozólag helyes felvilágosításokat ad az »Egyházés Iskolai« lap tavalyi évfolyamának 2. száma, a hol egyikében egy evangelikus