Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1896–1900

1899. augusztus

5 a legszegényebb lelkészi állások állami javadalmazása által s csakis mint 1. ilyet tekinthetjük és fogadhattuk el; — de korántsem úgy, mint az 1848. 20-ik t.-cz. megvalósítását, vagy az állami dotátiónak azon mértékét, a mely mértékben az minket számarányunknál és azon culturális ténykedésünknél fogva, melyet az államban teljesítünk, jogosan megillet. Sok aggály nyilvánult a törvény ellen a részben is, hogy a kormány általa bizonyos befolyást fog gyakorolni egyházunk beléletére, autonómiánk rovására; ettől azonban nem félek, a multak tapasztalatai után, a mikor a magyar kath. főurak segítettek megvédeni autonómiánkat; mert ha a haza alkotmánya veszélyben forgott vagy felfüggesztetett, a mi autonómiánk volt a tér, a hol a haza fiai valláskülönbség nélkül összejöttek, hogy a haza alkotmányát megvédjék és visszaszerezzék, — ily tapasztalatok után nem képzelek oly magyar országgyűlést vagy felelős magyar kormányt, mely a mi autonómiánkat megnyirbálni vagy megsemmisíteni akarná. De viszont nem képzelhető állam, mely megtűrné, hogy az általa adott javadalmazás, saját integritása, saját fennállása elleni izgatásokra használtassák fel; mert ez egyenlő volna az öngyilkossággal. Fájdalom, ismét súlyos veszteségekről kell megemlékeznem, melyek édes hazánkat és egyházunkat érték. Hazánk elvesztette királynéját, valódi nemtőjét és őrangyalát; kihez rajongó szeretettel ragaszkodott, ki mindenkor készséggel pártfogolta ügyünket, midőn arra szükség volt. És ezt a jóságos lényt, ki mindenütt csak jót cselekedett, ádáz gyilkos kéz fosztotta meg életétől. Gyászolta őt az egész nemzet, gyászolta egyházunk is s én indítványozom, hogy mélyen érzett fájdalmunknak adjunk jegyzőkönyvileg kifejezést. Mi pedig egyházunk oszlopos férfiainak elvesztését gyászoljuk. Radó Kálmán, a dunántúli kerület volt felügyelőjének elhunyta egy nagy ürt hagy maga után és e veszteség szinte pótolhatatlan. Báró Radvánszky János bányaker. gyámint. elnökben egyházunk egy odaadó, fáradhatatlan munkást veszített el. Elhunyt végül Sembery Imre, a honti esperesség több, mint 50 éven keresztül volt felügyelője, ki egyházmegyéjét hosszú időn keresztül válságos körülmények között is, vezette sok bölcseséggel, sok tapintattal. Indítványozom, hogy mind a három emléke jegyzőkönyvünkben örökíttessék meg, s az elhunytak családjának e jegyzőkönyv egy-egy példánya küldessék meg. Örömmel jelentem, hogy a honti egyházmegye felügyelőjévé Laszkáry Pál eddigi másodfelügyelőt választotta meg s benne hitbuzgó és tevékeny férfiút nyert egyházunk. A trencséni esperesség megválasztotta felügyelőjévé gróf Zay Miklós eddigi helyettes felügyelőt. A gr. Zay név oly történeti jelentőségű hazánkban, hogy biztosan remélhetjük, miszerint gr. Zay Miklós vezetése mellett Trencsénben is megjavulnak a viszonyok. S végre a nyitrai esperesség is megválasztotta egyházm. elnökségét nt. Moczkó János és dr. Simkó Lajos személyében. Adja Isten, hogy velük Nyitrába is, a béke és egyetértés költözzék be.