Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1896–1900

1898. szeptember

124 83. Az oroszvári párbér sérelmi ügyben az előadó ezen kérdés történetét vázolván és előadván, hogy a legfőbb bíróság Schiessler Mátyás és társai keresetét azon indokolással, hogy a párbérszedési jogot a kath. egyház — (plébánia) elbirtokolta — elutasította. Tekintettel azonban arra, hogy ezen indító okok sehogyan sem egyeztethetők össze az osztó igazságnak, az 1790/91. évi XXVI, továbbá 1848. évi XX. és 1868. évi LIII. törvényczikkekben foglalt és kimondott hitfelekezeti jogegyenlőségnek és viszonosságnak elveivel,' hanem ily indító okok alkalmaztatása sajnosan tanúsítja azt, hogy az ág. hitv. evang. hitfelekezeteknek nem egyenlő mértékkel szolgáltatik ki az igazság; tekintettel ezen erkölcsileg is felette leverő benyomást okozó körülményre; tekintettel továbbá arra, hogy a vallás és közoktatási m. kir. miniszter 1882. évi május hó 6-án 20419. sz. a. kelt rendeletéhen kimondotta ugyan, hogy a róm. kath. lelkészek párbér és ehhez hasonló illetmények kiszolgáltatása iránt fenforgó ügyeiben, midőn azon peressé vált kérdés eldöntése válik szükségessé, valljon birtokhoz kötött vagy személyi járandóságnak tekintendők-e az illető illetmények — ezentúl a rendes bíróság vétessék igénybe, — de — mint azt a jelen eset szomorúan mutatja, — ezen intézkedésben sem található megnyugtatás és biztos volta annak, hogy hitsorsosának a szentesített törvényekben gyökerező jogaikat háboríthatlanul élvezhetik, tekintettel arra, hogy a kir. Curiának az oroszvári párbér ügyben tanúsított következetlensége számtalan más hasonló ügyekben teljesen ellenkező értelemben hozott döntvényeivel szemben oly annyira megmagyarázhatatlan, hogy múlhatatlanul szükséges és kívánatos, ezen ,,á maga nemében páratlan" határozatot úgy a kormánynak, mint a törvényhozásnak ís tudomására hozni; tekintettel arra, hogy már az 1881. évi egyetemes közgyűlésen elhatároztatott, hogy erélyes fellépéssel és ismételt felszólalással egyházunk a hazai törvényekben gyökerező jogainak érvényt szerezni óhajt, de ily többszöri sürgetés is semmi eredményt sem szült; tekintettel arra, hogy az 1893. évi október 4—6-án Budapesten tartott egyetemes közgyűlésen 27. szám alatt határoztatott, hogy az oroszvári párbér ügyben az egyetemes gyűlés feliratot intéz a vallás és közoktatási miniszterhez, egyúttal az egyetemes felügyelő is megbízatván, hogy ezen ügy kedvező elintézése czéljából a vallásés közoktatási miniszternél a szükséges lépéseket tegye meg; de az 1894. évi egyetemes közgyűlés 16., 1895. évi 29., 1896. évi 27. és 1897. évi 25-iki jegyzőkönyvi pont tanúsága szerint, mind ez siker nélkül maradt — indítványozza: a mosonymegyei esperesség jelentése és indítványa alapján a dunáninneni ág. hitv. ev. egyházkerület közgyűlése oly czélból, hogy a párbér-kérdésnek már oly régóta és annyiszor sürgetett rendezése és megoldása és annak törvényhozási úton leendő reformálása az oroszvári eset alkalmából is újból és még erélyesebben mint eddig