Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1896–1900

1898. szeptember

116 -63. képest segélyeztettek. a nm. vall. és közokt miniszter úrhoz felterjeszteni, a jövedelmi bevallásokra vonatkozólag pedig a választ oly értelemben megadni szíveskedjék, hogy kerületünk a lelkészi fizetéseket a cultusminiszterium által kiadott rovatos ívek szerint óhajtja összeiratni. 62. Az 1897. évi egyetemes gyűlés jegyzőkönyvének 70. pontjánál püspök úr jelenti, hogy az ezen pontban foglalt határozatok 3. száma alatt megválasztott egyetemes nyugdíjintézeti bizottság f. évi július 21-én megtartotta ülését, melyben a tagok fölvételét elintézte; de minthogy a bizottság munkásságáról semmi hivatalos értesítést nem kapott, nem tehet e fontos ügyben kimerítő jelentést; azonban a nyugdíjügyi szabályrendelet 27. §-ában b) alatt meghatározott s az elnökségen kívül három tagból álló ker. nyugdíjügyi bizottság megválasztására a ker. gyűlést fölhívja. Tekintve, hogy az egyetemes nyugdijintézet állása nemcsak közelről érdekli az egyeseket és az egyházi kormányzó-testületeket, de a szabályrendelet 31. §-a s az ügyrend 10. §-a nemcsak fontos jogokat ruház az egyházkerületi és egyházmegyei kormányzó hatóságokra, hanem fontos költségeket is ró. egyházkerületünk fölkéri az egyetemes gyűlést, utasítsa úgy az egyetemes bizottságot, mint az ügyvivőt, hogy a nyugdíjintézet állásáról évenként idejekorán értesítse kerületünk elnökségét s általa az egyházmegyei elnökségeket; a kerületi nyugdíjíntézeti bizottságot pedig a rendes elnökség mellett Trsztyénszky Ferencz, Günther M. Vilmos, Stromp László tagokból megalakítja. Püspök úr felkéretik, hogy az egyeseket és egyházakat kötelességeik teljesítésére felhívja. 63. Fentebbivel tárgyi kapcsolatban püspök úr beterjeszti Holl es Dániel dobrocsi lelkész következő indítványát: Minthogy az egyházi alkotmány azon intézkedésének, hogy létesítsen az egyetemes egyház egy lelkészi, theol. tanári, hitoktatói és énekvezéri egyetemes nyugdíjintézetet, nem volt és nem is lehetett az a czélja, hogy a most élők tetemes megadóztatásával a jó késő jövő számára gyűjtsön egy tekintélyes és biztos nyugdíjintézeti alaptőkét; hanem az, hogy most működő valamennyi lelki szolgájának is megszerezze a biztosított nyugdíjban rejlő megnyugvást, minthogy a hosszúra szabott »karenczia« a 60 életéven felüli embereknek nyugdíjjogosultságát csak oly magas életkorban teszi folyóvá, melyben több valószínűséggel várhatják halálukat, mintsem nyugdíjélvezetüket remélhetnék; végre minthogy családfentartás és gyermeknevelés huzamos gondjaiban kimerült s aggkorukban több kényelmet, sőt munkasegélyt is igénylő, magaskoru lelki munkásoktól szinte lélekben járó dolog, évente egy-egy tetemes összeget azon intézet fentartására elvonni, melynek áldásaiban ők már alig részesülhetnek, határozza el a kerületi gyűlés, hogy mindazon lelkészekért, theologiai tanárokért, hitoktatókért s énekvezérekért, kik 1897. évben