Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1896–1900

1898. szeptember

6 A közgyűlés az indítványt elfogadván, a távozó Fabiny Teofil ker. felügyelőnek hosszas hív szolgálatáért jegyzőkönyvében őszinte elismerését fejezi ki. 6. Püspök úr jelenti, hogy Szentiványi Árpád, a gömöri esperesség érdemes felügyelője a tiszai kerület felügyelőjévé választatott s méltóságába f. évi julius hó 10-én a miskolczi ker. gyűlésen heiktattatott, s a beiktatáson a kerület képviseletében jelen volt. A közgyűlés a jelentést tudomásul veszi s elhatározza, hogy Szentiványi Árpád tiszaker. felügyelőt a közgyűlésből üdvözli s munkáj ara Isten áldását kéri. 7. Püspök úr jelenti, hogy ő Felsége Láng Lajos drt, a pozsonyvárosi esperesség felügyelőjét valóságos belső titkos tanácsosi méltósággal ruházta fel, Günther M. Vilmost, a kerület pénztárosát a kir. tanácsosi czímmel tüntette ki. A közgyűlés a jelentést örömmel veszi tudomásul s Láng Lajos dr. esperességi felügyelőt és Günther M. Vilmos pénztárost ezen nagy kitüntetésök alkalmával jegyzőkönyvileg üdvözli. 8. Püspök úr jelenti, hogy Günther M. Vilmos pozsonyi egyházfelügyelővé választatván ker. pénztárosi állását a közgyűlés rendelkezésére bocsátotta. Mivel a ker. pénztárosi állás az egyházfelügyelői hivatallal összefér, a közgyűlés püspök úr eljárását helyeselve felkéri Günther M. Vilmos urat, hogy pénztárosi hivatalát, a melyet közmegelégedésre tölt be, továbbra is viselje. 9. A püspök úr felolvassa következő jelentését: A midőn a lefolyt közigazgatási évről jelentésemet letenném a főtisztelendő gyűlés asztalára, először is hálát adok az egyház mennyei Urának, hogy az ő jósága velünk volt ez évben ís, és az ő kegyelme segített nekünk ezen Ínséges esztendőben is, a melyben több szép egyházi munkát végezhettünk. — Azért is kell, hogy a zsoltáríróval (108. 1 — 2) dicsőítsük az ő szent nevét, mondván: »Áldjad én lelkem az Urat, és minden belső részem az ő szent nevét. — Áldjad én lelkem az Urat, és el ne felejtkezzél semmi jótéteményéről.« Szerintem a mult közigazgatási évnek főbb egyházi eseményei egyszersmind intő jelei annak, hogy egyházunkban rendezzük azt, a mire Pál apostol a Korinthusbeliekhez írt első levelének 9. részében utal, és a mire — valljuk be — ezen században nagy gondot nem fordítottak egyházaink; ez pedig a régi egyházi czím szavai szerint — »a lelkészek tápláltatásáról való gondoskodás« vagyis nálunk a lelkészek hiványainak rendezése és családjaik jövőjének biztosítása. És itt, hála legyen az Úrnak, a közel múltban nagy lépést tettünk előre: alapítottuk az egyetemes nyugdíjintézetet, a lelkészek nagy áldozatával, a közalap jelentékeny segélyével, az egyházak némi járulékaival. Lelkészi özvegyeink és árváink szerény ellátása biztosítva van: tiz év múlva a munkaképtelen lelkészeinké is lesz. Hallelujah!