Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1896–1900

1897. szeptember

152 57-60. ségesnek látta az illetékes lelkész és esperes urakat felhívni, hogy a segélyzettek halálát, a haláleset bekövetkeztével rögtön főt. püspök úrnál bejelenteni kötelességüknek ismerjék, mert különben a netán illetéktelenül felveti, összeg visszatérítésére fognak köteleztetni, a kerületi közgyűlés helyeslő tudomásul veszi és maga részéről is a lelkész és esperes uraknak e határozalboz való alkalmazkodást kötelességökké teszi. 58. Ugyanazon kerületi bizottságnak a tanítók állami nyugdíjaztatásává. 1 kapcsolatban hozott azon- határozatát, »hogy az állami nyugdíjaztatással nem áll szükségképi összefüggésben a Reischel alapítványból való nyugdíj élvezete is, hanem megkívánja, hogy az alapítvány pénztárából kért segélyezés esetén az illető tanítók folyamodványaikat az alapszabályok 17 -22. §-nak megfelelően szereljék fel s a bizottság minden alkalommal esetről-esetre kíván intézkedni«, a kerületi gyűlés maga részéről is helyeselve hozzáalkalmazkodás czéljából az illetőknek jegyzőkönyvileg köztudomására hozza. 59. Jelenti végül a bizottság, hogy Korcsek Zsigmond, a bizottság tagja nyugdíjaztatván, tagsági állásáról leköszönt. A közgyűlés Korcsek Zsigmond úr eddigi önzetlen munkásságáért hálás köszönetét kifejezi s helyébe Frühwirt Sámuel urat megválasztja. 60. A mult évi egyetemes gyűlés jkönyvének 91. pontjával szemben, mely szerint a liptói lelkészek a Reischel-féle alapítvány irányában támasztott azon jogigénye, hogy a nevezett egyházmegyének lelkészei. kik a tiszai kerületbe való bekebeleztetésig hivatalban állottak, a Reischel-féle alapítvány jótéteményében részesüljenek, véleményadás végett az egyetemes ügyészhez lelt utasítva, — eltekintve attól, hogy az egyetemes gyűlés a hagyományos egyházkerületet meg sem kérdezte, — e közgyűlés jogainak megvédése érdekében következőleg nyilatkozik: Tekintve, hogy az 1894. évi az egyházkerületek arányosításáról szóló törvény 18. értelmében a Reischel alapítvány sem osztály, sem közössététel tárgyát nem képezheti, a 19. §. pedig ez alapítványra nem vonatkozhat,ik. mert itt tagsági kötelezettségek nincsenek, a melyeknek teljesítése a jogigényt biztosítaná; tekintve, hogy az alapítónak rendelkezése mindjárt első pontjában kimondja, hogy az alapítvány mindig azon magyarhoni ág. h. ev. egyházkerület papjai és tanítói számára szól. a melynek superintendentiájához Pozsony, Nagyszombat, Modor. Bazin és Szt.-Györgv városok vannak beosztva, — már pedig e superintendentiától a liptói egyházmegye elválasztatott; tekintve, hogy az alapítvány nem a hivatalban lévő, hanem a koruknál fogva, vagy saját hibájukon kívül hivatalra képleien lelkészek és tanítóknak szól; végül tekintve, hogy az arányosítás következtében a dunáninneni kerülethez sokkal több lelkész és tanító csatoltatott, mint a mennyi tőle elválasztatott s így emberi számítás szerint az alapítványra jóval nagyobb teher hárult; a mint a dunáninneni kerülethez csatolt egyházmegyékből már is 8 segélyzeit részesül az alapítvány jótéteményében