Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1870–1890

1871. augusztus

1 . I — 20 — XXIX. A mult évi jegyzőkönyv XXXYIII. pontja nyomán főtiszt, püspök úr jelenti, hogy a Németh Istvánféle stipendium ez évben egy pozsonyi lyceumi tanulónak Ítéltetett oda a pozsonyi tanári kar által Mit a kerületi gyűlés tudomásul vévén , kijelenti, hogy a mult évi megállapodás szerint e 42 forintnyi ösztöndíj hasonló módon az 1871/2 tanévben egy turóc-szentmártoni jó erkölcsű és szorgalmas szegény tanulónak, és pedig -— minden félreértés elkerülése végett — csak is ágostai hitvallás szerinti evangelieusnak, lesz kiadandó. Minek folytán ez összeg a kerületi pénztárból ez évre a nevezett algymnasiumnak e célra utalványoztatik , a jövő évi gyűlésen a jutalmazott tanuló név szerint levén bejelentendő. Sz. L. XXX. Olvastatott a liptói esperességben kebelezett rózsahegyi fiókegyháznak a kerülethez intézett folyamodása, melyben előadja, hogy tizenhat év óta már több ízben merült föl azon óhajtás, hogy a Rózsahegyen lakó 200, a szomszéd helyekkel együtt 600-nál több evangelikus lélek együtt, nevezett helyen templomot építsen, s majdan elválva a német-lipcsei anyaegyháztól, hová eddig tartoztak, önálló anyaegyházat alapítsanak. E célbői több rendbeli magán tanácskozás után mult évben ideiglenes bizottságát állítottak össze, mely a szép föladat keresztülvitelére magán úton pénzbeli ajánlatokat gyűjtsön, s buzgó eljárásának azon eredménye lett, hogy eddig 3000 oszt. ért. forintot meghaladó összeget tud felmutatni. Azonban a rózsahegyi és környékbeli hitsorsosok szegénységek miatt saját erejökből nem levén képesek a kellő alapot előállítani, kérik a kerületi gyűlést, hogy őket pártfogásával támogatva egyszersmind engedélyt adjon arra, hogy e nemes céljok valósítása kedveért gyűjtéseket eszközölhessenek. A kerület örömmel fogadván a rózsahegyi hittestvérek ilyen nemes célra irányzott buzgó törekvését, miután a német-lipcsei anyaegyház jelenlevő lelkésze kijelentette , hogy ez ellen sem neki magának, sem gyülekezetének semmi kifogása nincs, előlegesen kimondja az elválásba való beleegyezését azon időre, midőn a folyamodó fiókegyház az önálló anyaegyházzá alakulhatásra kellő anyagi eszközökkel el lesz látva. Ennek könnyebb elérhetése végett pedig a reményteljes gyülekezetet valamint az 5000 ftnyi államsegélyből való részeltetésre följegyeztetni rendeli, úgy a többi gyülekezetek kegyes pártfogásáka is a legnagyobb készséggel ajánlja Sz. L. XXXI. Ezek kapcsolatban a trencsini esperesség részéről szóval előadatik azon óhajtás, hogy Trencsin-Teplicen,hola nyári fürdő-idény alatt összeseregleni szokott hazai és külföldi vendégek közt nagyobb számú evangélikusok levén, ez kívánatossá teszi egy ev. kápolna építését melyben a trencsini lelkész időről időre isteni tiszteletet tarthasson. A gyűlés, nem levén a kifejezett jámbor óhajtáson kívül semmi positiv adat előtte, ez ügyet, melyet még az illető esperesség sem tárgyalt, bővebb előkészítés s érlelés végett az esperességhez szállítja, elvárván , hogy jövő évben terjeszsze be ez iránti formulázott indítványát. Sz. L. XXXII. A nemzetiségi egyenjogúság tekintetéből indítványoztatik, hogy országos egyházunknak az egyetemes gyűlésen is legyen rendesen díjazott tót jegyzője. Mi az egyetemes gyűlésre menendő küldötteknek utasításul adatik. Sz. L. XXXIII. A tiszai superintendensi beigtatás alkalmából, hol az új püspök állítólag egyszerűen az egy élő Istenre hiteltetett meg, Hrobony Lajos, szielnicei lelkész indítványozza, hogy ezentúl minden püspök, lelkész, felügyelő stb. köteleztessék a szent háromságra való hitletételre. A mennyiben a kerület látja, hogy ez óhajtás teljesülte számos hitsorsosunk lelkiismeretésnek megnyugtatására szolgálna , utasításul adja egyetemes gyűlési küldötteinek, hogy ott ez ügyet ajánlják s a kívánat valósítását sürgessék. , Sz. L. XXXIV. Az évi jelentésben említve levéu, hogy püspök úr ez év folytán több esperességben kánoni látogatást tartott, ezeknek képviselői kérik a kerületet,