Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1870–1890
1887. augusztus
— 7 — híveitől gyűjtött 75 frton keresztelőkövet szerzett; Kis-Selmeczen a tanítói lakot egy szobával ós konyhával bővítette ki. — Turány önkónytes adományokból 80 frt értékű ezüst kelyhet szerzett, Újhelyi Atilla felügyelő az oltár feldíszítésére 50 frtot ajándékozott. — Zátliurcs befedte temploma egy részét, megújította kis tornyát, befedte a lelkész pajtáját, s ellátta ugy a paplakot mint az iskolát uj kúttal, a mi összesen 500 frtjába került. Mint mindig, ugy most is, meg vagyok győződve, nagy lelki örömmel hallgatta a mélyen tisztelt gyűlés, hála Istennek nem rövid előadásomat, s osztani fogja imámat hozzá, ne hagyja azt soha rövidebbé lenni. A kegyes jótékonyság azon széles folyama egyébiránt, melyben szemünk és fülünk eddig gyönyörködött, leginkább az egyház felé irányult; de történt gyakori emlités az iskoláról is. S ez jól van igy. Egyház és iskola nálunk elválhatlan kapocscsal van egybefüzve ; az egyik elsatnyul, elveszne a másik nélkül. S itt elborul lelkem, ha elgondolom, mily liarczokat kell e téren egyházunknak vivnia. Ujabb időben az állam nagyobb gondot fordított a közoktatásra, mint régen ; az iskolaügyet védő és ápoló szárnyai alá vette. S ennek kicsoda ne örülne ? De az aztán mélyen elszomorító dolog, hogy a gazdag anyagi eszközökkel rendelkező állam, a mi, miképen azokat nevezni szokták felekezeti iskoláinkhoz is, a magaéihoz hasonló követelményeket intézi, kik az anyagi eszközöknek vajmi nagy szűkében vagyunk. Ennek következése az, hogy sok száz meg száz gyermek nálunk minden oktatás nélkül marad, nem a jó akarat hanem az anyagi tehetség, helylyel közzel a szükséges tanerők hiányában. Ez az eset jelesül a nyitrai esperességben fordul elő. Onnan tavaly jelentve volt, hogy az irtványokban 3500 gyermek minden oktatást nélkülözött azért, mert az ideiglenes tanítók állomásaiktól elparancsoltatván, az újan szervezett s jó fizetéssel is ellátott helyekre, minden keresés daczára, képesített egyéneket kapni nem lehetett. Az ez ügyben az egyházkerületi gyűlés részéről a kormányhoz határozott s fel is küldött felterjesztésre válasz inai napig nem érkezett. Ujabb időben egy uj nagy teher nehezedett e téren az ottani egyházakra. Azon be nem töltött tanítói állomásokért, melyek eddig csak mint szükségbeliek léteztek s mint rendesek, néhánynak kivételével, alig is fognak valaha létezhetni, roppant állítólagos járulékhátralékok vettettek ki az országos tanitói nyugdíjintézet száméira, névszerint Miavára 1296 frt. Brezovára 628, Szobotisztra 232, Verbóczra 700, Krajnára 560, Turolúkára 792, Lubinára 333, Ó-Túrára 520, Bodfalvára 276, Kosztolnára 264, összesen 5601 frt. Nem tudom czélszerünek fogja e találni a mélyen tisztelt gyűlés, hogy ezen annyira terhelt egyházak érdekében valamely közbenjáró lépéseket tegyen ; én többre nézve már megtettem azt, de közbevetésemmel el lettem utasitva. Azonkívül némely egyházakban p. o. Szeniczen és Csácsón, követeltetett azoknak tagjaitól, hogy noha saját iskoláikra többet adóznak, mint a mennyit a törvény rendel, a községi és állami iskolák fentartásához is járuljanak. Itt azonban szerencsésebbek voltunk ; az illetők ezen kötelezettségtől fel lettek mentve. A többi esperességekben az iskolaügy terén ily súrlódások és harczok nem fordultak elő ; s ha bár itt ott az egyházi és polgári közegek nézetei el is tértek egymástól, amazok készséget mutatva ezeknek törvényes követelései iránt, ezek kíméletes jóakaratot tanúsítva haladtak az üdves czél felé. S ezt a mélyen tisztelt egyházkerületi gyűlés kétség kivül örömmel fogja megérteni tőlem. Valamint nem kevésbé azt is, hogy azon állandó fájó sebre, a róm. katholikus papság által törvényes jogainkon ejtett sérelmekre, ez idén nem volt okunk, vagy legalább specialis alkalmunk panaszkodni. Adja Isten, hogy mindig igy legyen ! De előadásom, amúgy is hosszura terjedvén már, annak vége felé kívánok sietni. Fentebb előszámláltam az áldozatok hosszú sorát, melyeket egyházaink magok magokért hoztak ; most ki akarom emelni azokat, melyek kívülről jutottak számukra. A jóltevők élén áll megint Ö cscisz. ap. lár. Felsége, a ki Zárjecsnek / legf. magán pénztárából 100 frt., s Tót-Pronának is ugyanannyit engedélyezni méltóztatott. Áldja meg őt a királyok királya érte ! Központi hazai gyámintézetünk következő egyházainkat következő segélyezésben részesité : Német-Lipcse kapott 400 frtot, Szucsány, Császtkó, Magyar-Óvár, Zárjecs, ModorKralova, Fór év 35 — 35 frtot. Egyházkerületi gyámintézetünk részéről külön jelentés fog benyujtatni. A Gusztáv-Adolf egylet részéről következőknek következő adományok jutottak : Láznak 247 frt. 60 kr., Buna-Szerdahelynek 189 frt. 10 ki\, Liptó-Szt.-Miklósnak 185 frt. 70 kr., Zárjecsnek 126 frt. 65 kr., Páchónak 123 frt. 57 kr., Nagyszombatnak 117 frt. 40 kr., Szúlyónak 80 frt. 82 kr., Liszkovának 61 frt. 78 kr., Ivánkofalvának 27 frt. 7 kr., Ksinnának 18 frt. 53 kr., Német-Lipcsének 9 frt. 27 kr., Fischerné papözvegynek 30 frt. 2*
