Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1870–1890
1880. szeptember
ünnepélyesen adott jó (!) szavának ura." — A minisztérium mindkét lelkészt a törvénynek tiszteletben tartására utasitotta. m. Bosáczi r. kath. plébánus Rábek Pál illetéktelenül megkeresztelte Bielik István és Malicsek Anna házasok leánygyermekét. Válasz a feljelentésre a minisztériumtól még nem érkezett. n. Bulla Ferencz túrócz-sz. máriai plébánus Rohácsek Jánosnak Anclrás nevű fiát, a jezeraiczi hitfelekezetnélküli iskolatanitó segélyével a r. kath. egyház részére foglalta le, mert az apa állítólag- annak idejében reversalist irt alá; Szüllö Géza túróczi tanfelügyelő pedig, ki a nevezett iskolában történtek constatálásával volt megbízva, teljesen félreismerve feladatát, azon döntvényt hozta, hogy Bulla plébánus ur az 1861-ben „dívó" reversalisok alapján törvényesen cselekedett, midőn Rohácsik András fiút a r. kath. gyermekek közé sorozta. A minisztérium ez ügyben tett felszósamlásomra nézve még nem határozott. o. Bielek József dohnáni plébánus Jugas István Éva nevű gyermekét illetéktelenül megkeresztelte s el is temette; Mrázek Annának Zzuzsanna nevű gyermekét pedig szintén illetéktelenül részelteté a szent keresztségben. A minisztérium által oda utasíttatott, hogy ténykedéseiben magát szigorúan az 1868. évi 53. tczikk rendelkezéseihez tartsa. p. Briff József ürményi plébánus Szlezák János és Blaho Éva vegyes vallású jegyeseket egybeadta, a nélkül, hogy tőlük az evang. lelkésznek a háromszori kihirdetésről szóló bizonyítványát kívánta volna. A törvényellenes eljárás fel van jelentve a minisztériumnak. q. S most egy eset következik, melyet azok után a mint az interconfessionalis viszonyok s az azokat szabályozó törvények körülbelől egy fél század óta hazánkban fejlődtek, alig hitt volna valaki közülünk lehetségesnek. Trencsén megyében, Szeleczen, KisStankócz, leányközségében, Fiiina Ádám állítólag téritvényt írt alá, mit ő ugyan tagad; de ha ezt meg is tette volna, a téritvény a törvény világos értelme szerint érvénytelen s minden jogerő nélküli levén, 8 éves fiát Istvánt a maga vallásában határozá el neveltetni s őt, lelkipásztora tanácsára, a kis-sztankóczi evang. iskolába küldé. Ámde a fiu oda mentében Szendrey Ferdinand szeleczi r. kath. tanitó által az utczán letartóztattatott, s Radimeczky Mihály plébánus parochiájába vitetett, honnan csak 4 nap múlva, miután mind ő mind atyja minden a plébánus ur rendelkezésére álló pressión keresztül ment volna, bocsáttatott ki. Én ezen ugy a téritvények érvénytelenségét kimondó törvény, mint a személybiztosság, végre az iskolalátogatási szabadság ellen elkövetett merényt feljelentém a minisztériumnak. — Időközben Roskoványi Ágoston nyitrai r. kath. megyés püspök megkereste levelileg ZsambokRethy Emil Trencsén megye alispánját, intézkedjék, hogy Fiiina István fiu s annak öccse a r. kath. vallásban neveltessék s ugyanoly iskolába járjon, s ennek biztosítása czéljából mindkettő apjok hatalma alól kivétessék s számukra r. kath. vallású árvagondnok neveztessék, kinek az atya a gyermekek nevelésére és ellátására évenként bizonyos összeget fizetni vagy pedig a fiuk anyai örökségét kiadni köteles légyen; Krizsán István kis-sztankóczi evang. lelkész pedig eddigi vétkes izgatásaiért szigorúan megdorgáltassék s minden további izgatásoktól eltiltassék. A mélyen tisztelt egyházkerületi gyűlés bizonyosan feszült kíváncsisággal fogja óhajtani megtudni ezen püspöki levél eredményét. Mi sorsot hozott ez Fiiina Ádámra s annak két fiára, arról nem vagyok értesítve. Krizsán István kis-sztankóczi ev. lelkészt a nélkül, hogy őt csak ki is hallgatta volna, Ucsnay József Trencsén járási szolgabíró mult augustushó 22-kén az 1791. évi 26. tczikk 13. §-a alapján (ki hitte volna, hogy vallásunk ezen palladiuma valaha még ilyesmire is fog szolgálhatni!), mint a ki úgymond az ezen §-ban tiltott hittéritési vétket követte el, 100 forint birságban s 87 frt perköltségben marasztalta el. Hogy ezen hallatlan eljárás fel fog jelentetni az illető magas helyen, az magában értődik; s ugy hiszem, egy evang. ember sem fog kételkedni abban, hogy Magyarország alkotmányos kormánya, melynek feje egy protestáns férfiú, tudni fogja ily az evang. egyházak s honpolgárok jogállapotát két századdal visszavetni akaró s világos sarkalatos törvényeket arczul csapó eljárások ellen kötelességét. Felemlitém, hogy a r. kath. papság híveinktől ágybért s más hasonló tartozmányokat is követel, mint a melyekre ezeket állítólag r. kath. püspöki kánonszerű visitatiók köteleznék. Ezen követelések az én tudomásomra jutván, nem késtem felkérni a magas minisztériumot, hagyja meg a politikai hatóságoknak, hogy ha ily követelések érvényesítésére megkerestetnének, azokat az 1791. évi tczikk 6. §-a alapján elutasítsák. Örömmel és hálával jelentem, hogy e felterjesztésemre a minisztériumtól tökéletesen megnyugtató választ nyertem, melyet szerencsém lesz, utóbb a gyűlés asztalára letenni. Mindamellett nem sokára a nagyszombati szolgabírói hivatal Skoluda Mihály spáczai evang. lakost hasonló tartozásban elmarasztalta s a pozsonyi alispáni hivatal ez elmarasztalást helyben hagyta; Mokis Pál a pásztói plébánus által hasonló tartozás megfizetésére lett megidézve, valamint több felsö-ozori és podluzsinyi 2
