Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1870–1890

1870. augusztus

— 19 nek előterjesztetvén, ez által azon oknál fogva, hogy az eskü értéke nem a külső formától, hanem az érzülettől függ, el nem fogadtatott. Todomásul szolgál. XXXIV. A tavalyi jegyzőkönyv XXXIX. pontja folytán, azon óhajtás nyilvánulván, hogy az abban foglalt határozat továbbra is föntartassék s a kerületi gyűlések ezután is fölváltva más más esperességben tartassanak, a trencsini esperesség nevében annak küldöttei kijelentik, hogy ha más egyházmegye nem ajánlkozik, ők készek a jövő évi gyűlést a trencsini egyházban elfogadni. Mely ajánlkozás a kerület részéről köszönettel fogadtatik. XXXV. Olvastatott a mult évi egyetemes gyűlés jegyzökönyvének 5. s vele kapcsolatban ugyanannak 6. pontja. Melyeknek elsejében fölirat határoztatott az iránt, hogy a tábori lelkészek csak a superintendentiák meghallgatása után s ezek ajánlására neveztessenek ki, s a reájok való felügyeléssel a legidösb superintendens bizassék meg; továbbá óvást fejezvén ki a tábori superintendens kinevezése ellen, fölírást rendel a cultusministeriumhoz, méltóztassék magát a közös hadügyministeriumnál hathatósan közbevetni , hogy a tábori superintendensi cím töröltessék el. Utóbbi pedig hasonlóképen fölírást rendel a m. kir. vallás- és közoktatásügyi ministeriumhoz az iránt, méltóztassék ugyancsak a közös hadügyministeriumnál közbenjárni a végett, hogy az evangelikus katonák az 1791: 26. t. c. 3. §. értelmében róm. kathol. szertartásokra, nevezetesen a kathol. szentség előtti letérdelésre ne kényszeríttessenek. Ennek következtében egyházi elnök úr bemutatja a következő kormányrendelvényeket: 1. A magy. kir. cultusministeriumét, apr. 2-dikáról 6776. melylyel közöltetik a közös hadügyministernek átirata, mely szerint jövőre hajlandó a tábori lelkészi állomások betöltését a superintendentiák meghallgatása után azok ajánlására eszközölni, azonban a tábori superintendensi cím eltörlésére és a tábori lelkészeknek a legidösb superintendens felügyelete alá helyezésére célzott kérelmeket teljesíthetöknek nem találta. 2. Ugyanazét 1888. sz. a., mely a közös hadügyministerium azon válaszát tartalmazza, mely szerint az egyes katonáknak fölmentése, az idegen vallási szertartásoktól a fönálló általános reglement-val ellenkezvén, nincs azon helyzetben, hogy annak részleges változtatását megengedhesse. 3. Hasonlókép a cultusministerium jun. 16. kelt 8758. számú rendelvényét, melylyel leküldetik a közös hadügyminister azon rendelete, hogy miután a tábori lelkészek létszáma leszállíttatván, ez szükségessé teszi a katonai lelki gondozásnak polgári lelkészek általi ellátását kivánatos , hogy a polgári papság ne csak egyes esetekben nyújtson a. katonai lelki gondozásban segítséget, hanem e tisztet egész terjedelmében elvállalja; továbbá, hogy azon helyeken, hol nagyobb hadtest vagy kiegészítési parancsnokság létezik, külön katonai anyakönyvek vezettessenek, minélfogva a hadállomások parancsnokságai oda utasíttatnak, hogy a lelkészeknek az anyakönyvi íveket kiszolgáltassák, és hol azt a nyelvi viszonyok mulhatlanul követelik, tábori lelkészek kiküldését eszközöljék; végre — noha a polgári papság mindezt díj nélkül tartozik (?) teljesíteni — a közös hadügyministerium nem fog idegenkedni a kiválló érdemeket megfelelő díjakkal jutalmazni. Kerületünk az egyházegyetem által mult évben kifejezett jogos és méltányos kivánatainak visszautasítását mély sajnálattal vévén, azoknak létesítését az egyetemes gyűlésen újólag is hathatósan szorgalmaztatni kívánja: a katonaságnak a gyülekezetek lelkészei alá helyezésére vonatkozólag pedig, nem bocsátkozva ez úttal az egyes részletek tárgyalásába, meghagyja egyetemes gyűlési képviselőinek, tegyenek ott indítványt, hogy ilyen nagy fontosságú változtatások az egyház tudta és meghallgatása nélkül puszta rendeletek által ne történjenek, és minthogy a magyarországi egyház mint a melynek autonomiája ünnepélyes békekötések és királyi esküvel megpe5*